|
November 1.: Elhunytjainkról emlékezünk meg. A síroknál történő megemlékezést a szokott rend szerint végezzük a temetőben. Kb. 1/2 10-től este 1/2 5-ig. 17.00-kor a templomban hramotás mise, közös említésekkel. 18.00-kor pedig az emlékműnél gyertyagyújtás.
2011. Szeptember 27-én Nyíradonyban került megrendezésre a Kispapi-papi focimeccs. Minden évben tavasszal és ősszel mérik össze erejüket a kispapok és a papok a pályán. A mérkőzés mellett leginkább az a fontos, hogy találkozunk, együtt vagyunk. Természetesen megküzdünk egymással a jó eredményért, de a papi csapat most megsemmisítő vereséget könyvelhet el. A papnövendékek és elöljáróik örvendezhettek a 7:1-es győzelemnek. A futballmérkőzés után parakliszt végeztünk a templomban a jelenlévő hívekkel együtt, majd találkoztunk a terített asztalnál is a sportcsarnokban. Köszönöm mindazoknak a segítségét, támogatását, melyek által vendégül láthattuk a csapatok tagjait: a süteményeket készítők jó szándékát, a vállalkozók felajánlásait, a polgármester úr önzetlenségét, azok fáradozását, akik szolgálatunkra voltak a vacsoránál, a nyíradonyi „öregfiúk” készségét.
Papp Miklós
II. MOTOROS ZARÁNDOKLAT
2011. június 24-25. napokon motorosok zarándokoltak Nyíradonyból Máriapócsra. A nyíradonyi görög katolikus templomban Kocsis Fülöp Hajdúdorogi Megyéspüspök megáldott minket zarándokokat és Máriapócsig velünk maradt, ahonnan egyéb elfoglaltságai miatt távoznia kellett körünkből. A zarándoklat lelki vezetője Szocska Ábel bazilita szerzetesatya volt. Bátor Botond pálos rendfőnök atya erősítette csapatunkat.
Első megállónk Nyírmihálydiban volt, ahol a templomban a balesetet szenvedett és kórházi ellátásban részesülő társainkért imádkoztunk.. A következő állomás Nyírbátorban volt, ahol a város határától csatlakoztak hozzánk a Keleti Motoros Egyesület tagjai és együtt megtekintettük a felújított Krucsay-oltárt. Néhány kilométer után megláttuk zarándoklatunk egyik célját a pócsi templomot. Máriapócson különleges kérése volt Püspök atyának, hogy az Istenszülő köszöntése most ne énekszóval történjen, hanem a motorok „dübörögtetése” legyen a mi énekünk, dicsőítésünk. Búcsúzásakor ismét visszautalt Bátor Botond pálos rendfőnök, szerzetes június24-ei, péntek esti vecsernye utáni elmélkedésére, amelyben az utakról beszélt, arról, hogy a motorosok széles utat kívánnak egymásnak köszönésükben. A hívek számára az igazi út Jézus, aki mondja is az evangéliumban: „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Fülöp püspök atyánk összefoglalta hogy a kátyúk és buktatók helyett fel kell emelnünk a fejünket az Isten felé a célt sohasem elvétve. A Szent Liturgián Szocska Ábel bazilita szerzetes prédikációjában elmondta, hogy az evangéliumban Jézus intése szerint a széles út az, amelyik a veszedelembe vezet. Ez azonban lelki értelemben véve nem áll ellentétben a motoros testvérek „Széles utat!” köszönésével. Ábel atya felhívta figyelmünket arra, hogy Jézus nem vár el tőlünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni. Jézus azt szeretné, hogy amikor motorozunk, biztonságban legyünk, így ő is széles utat kíván elénk. Nehezebb a lelkünket irányítani, mint a kormányt. Aki a szűk, lelki utat választja, annak erényesnek, önmegtagadónak kell lennie, oda kell figyelnie a másik emberre. Ábel atya arra intett, hogy gondolkozzunk el azon, hogy a mi lelkünk Krisztus tanítása szerint halad-e. Ha mi magunk megtaláltuk a helyes utat, akkor másoknak is segíthetünk abban, hogy ráleljenek.
 Liturgia után Machovics László beszámolt a motorosok jótékonysági akcióiról a Felvidéken és Erdélyben. A Szent Liturgia után a Máriapócsi Zarándokházban ebédben részesülhettünk. Ezt elfogyasztva indultunk Magyra, ahol rendhagyó történelemórán vettünk részt a Szabolcs Fejedelem Lovasíjász Egyesület jóvoltából. Megtapasztaltuk történelmünk gazdagságát és elfeledett erényeinket. Magyon meg kellett szakítanunk a bemutatót a természet parancsára, mert a jégesővel egyikünk sem tudott hadakozni. A lovaglás nekem többek között azért is hasonló a motorozáshoz, hiszen mindkét esetben az ember lába között a nyeregben ülve dolgozik a lóerő.
Hazafelé Isten segítségével eltelve adtunk hálát ezekért napokért.
II. MOTOROS ZARÁNDOKLAT napokon motorosok zarándokoltak Nyíradonyból Máriapócsra. A nyíradonyi görög katolikus templomban Kocsis Fülöp Hajdúdorogi Megyéspüspök megáldott minket zarándokokat és Máriapócsig velünk maradt, ahonnan egyéb elfoglaltságai miatt távoznia kellett körünkből. A zarándoklat lelki vezetője Szocska Ábel bazilita szerzetesatya volt. Bátor Botond pálos rendfőnök atya erősítette csapatunkat. ahol a templomban a balesetet szenvedett és kórházi ellátásban részesülő társainkért imádkoztunk.. A volt, ahol a város határától csatlakoztak hozzánk a és együtt megtekintettük a felújított Krucsay-oltárt. Néhány kilométer után megláttuk zarándoklatunk egyik célját a pócsi templomot.Máriapócson különleges kérése volt Püspök atyának, hogy az Istenszülő köszöntése most ne énekszóval történjen, hanem a motorok „dübörögtetése” legyen a mi énekünk, dicsőítésünk. Búcsúzásakor ismét visszautalt Bátor Botond pálos rendfőnök, szerzetes június24-ei, péntek esti vecsernye utáni elmélkedésére, amelyben az utakról beszélt, arról, hogy a motorosok széles utat kívánnak egymásnak köszönésükben. A hívek számára az igazi út Jézus, aki mondja is az evangéliumban: „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Fülöp püspök atyánk összefoglalta hogy a kátyúk és buktatók helyett fel kell emelnünk a fejünket az Isten felé a célt sohasem elvétve.A Szent Liturgián Szocska Ábel bazilita szerzetes prédikációjában elmondta, hogy az evangéliumban Jézus intése szerint a széles út az, amelyik a veszedelembe vezet. Ez azonban lelki értelemben véve nem áll ellentétben a motoros testvérek „Széles utat!” köszönésével. Ábel atya felhívta figyelmünket arra, hogy Jézus nem vár el tőlünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni. Jézus azt szeretné, hogy amikor motorozunk, biztonságban legyünk, így ő is széles utat kíván elénk. Nehezebb a lelkünket irányítani, mint a kormányt. Aki a szűk, lelki utat választja, annak erényesnek, önmegtagadónak kell lennie, oda kell figyelnie a másik emberre. Ábel atya arra intett, hogy gondolkozzunk el azon, hogy a mi lelkünk Krisztus tanítása szerint halad-e. Ha mi magunk megtaláltuk a helyes utat, akkor másoknak is segíthetünk abban, hogy ráleljenek.Liturgia után Machovics László beszámolt a motorosok jótékonysági akcióiról a Felvidéken és Erdélyben. A Szent Liturgia után a Máriapócsi Zarándokházban ebédben részesülhettünk. Ezt elfogyasztva indultunk Magyra, ahol rendhagyó történelemórán vettünk részt a Szabolcs Fejedelem Lovasíjász Egyesület jóvoltából. Megtapasztaltuk történelmünk gazdagságát és elfeledett erényeinket. Magyon meg kellett szakítanunk a bemutatót a természet parancsára, mert a jégesővel egyikünk sem tudott hadakozni. A lovaglás nekem többek között azért is hasonló a motorozáshoz, hiszen mindkét esetben az ember lába között a nyeregben ülve dolgozik a lóerő. Hazafelé Isten segítségével eltelve adtunk hálát ezekért napokért.
|