Szavak nélküli üzenetek – interjú Gólya György pedagógus, fotóssal

Gólya György kiváló televíziós szakember, gyerekek kedvenc tanító bácsija Nyíradonyban. Az utóbbi időben művészi értékű fotóin keresztül enged betekintést értékrendjébe az arra fogékonyaknak.

Gólya György

Tanító-kommunikáció szakot végeztél. Mit szeretsz az előbbi, mit az utóbbi hivatásban?

Valóban hivatás mind a két terület az életemben. Tanítóként a legfőbb mozgatórugó a saját tudás átadásának szeretete, és az a visszaigazolás a gyerekek részéről, ami akár egyetlen hálás mosolyban is megmutatkozhat. Tanítani nem csak az iskolai oktatásban való részvételt jelenti, hanem a bárminemű ismeretre való tanítást is, amit a tankönyvekben sosem találhatunk. Ez természetesen összefügg a kommunikációval is, amely nagyon sokrétű lehet. Kommunikálhatsz szóban, írásban, de képekkel is. A képalkotás mindig egy olyan közlés, ami szavak nélkül üzen. Ezt az üzenetet nehezebb megérteni, mintha beszélne hozzánk valaki, de a megértés szabadságát éppen a szabad értelmezés adja. Ettől válhat művészetté.

A televíziózás műfajában komoly szakmai tapasztalatot szereztél. Mesélj erről!

A kommunikáció szakon egy idő után el kellett döntsem, hogy melyik irányvonalat választom. A televíziózás műfaja azért sem volt kérdés, mert gyerekkorom óta vonzott a mozgókép világa. Több képzésen részt vettem már az érettségi előtt is, így egyértelmű volt, hogy ezen a területen kívánok kibontakozni. A diploma után operatőrként dolgoztam Debrecenben. E mellett fővárosi televízióknak is segítségére voltam munkámmal. Szakmai vezetőként vettem részt filmkészítő versenyeken, operatőri ismereteket oktattam tizenéves gyerekeknek, filmklubot vezettem, etűdöket készítettem és lassan azon kaptam magam, hogy immár egy stábot alkotva néhány barátommal, középiskolák bemutatkozó filmjeit forgatom. Sok megtapasztaláshoz vezetett ez az út.

Miért tértél le erről az útról a tanítás irányába?

Életem legtanulságosabb szakasza volt a filmkészítés, a híradók, etűdök és még számos televíziós műfaj megélésének kora. Többek között itt tanultam meg, hogy a szakmai féltékenység mélyebben gyökerezik ezen a téren, mint azt hittem volna. Ha színvonalas munkát mutatsz sorozatosan, az előbb-utóbb valakiből irigységet vált ki. Az irigység pedig olyan folyamatok elindítója, amely során ember lehet egy másik ember farkasa. Jobbnak láttam kilépni ebből az ördögi körből és másik utat keresni. Ugyan ez sikerült, de a médiában megszerzett tudást senki sem veheti el. Ahogyan a más területen megszerzett tapasztalatokat sem.

Mégsem tűnhet el nyomtalanul egy ember életéből a művészi látásmód, a „más szemmel” látás. A fotózás az eszköz, mely által művészeti igényeidet megéled?

Volt egy saját ismérve a médiának: nem hagyta, hogy kreatív légy. A különböző műfajok tömeggyártást igényeltek. Nem volt helye a sajátos látásmódnak egy híradóban, vagy egy tudósításban. Megfosztotta az alkotót a szabadságtól, ami alól csak a saját koncepciójú filmek jelentettek kivételt. Egy futószalag mellett állva nehezen tudod elhinni magadról, hogy szabad vagy. A művészi látásmód jobban kibontakozhat a fotózásban. Ezen keresztül valóban meg tudom élni azokat az igényeimet, amik túlmutatnak a szabványokon és az elvárásokon.

Fotó: Gólya György

Mit szeretsz a fotózásban?

Szabadság, önkifejezés, kreativitás. Ezek a legfontosabb ismérvei a fotózáshoz való viszonyomnak. A pedagógusi munka mellett sokszor fotóztam, de egy évvel ezelőttig sosem tettem publikussá a képeimet. Úgy vélem, az ember nagyon kevés helyzetben lehet igazán szabad és önmaga. A fotózáson keresztül nekem sikerült mindezekre rátalálnom. Egyszerűen felszabadít. Nem szoktam elvárások és utasítások alapján képeket alkotni, különben elveszteném önmagam és ezzel együtt azt a szabadságot, amit csak a fotózás adhat. A jó kép érzelmeket vált ki a szemlélőből. Akár akarata ellenére is.

Fotó: Gólya György

Melyek a kedvenc témáid?

Ha kedvenc témát kellene megneveznem, akkor inkább nem tenném. A téma bármikor válhat kedvenccé, de ellenszenvessé is. A természetfotókon át az érzelmes élethelyzeteket bemutató képeken keresztül, a szegénységen át sok téma foglalkoztat.

 

Volt-e kiállításod?

Két kiállításom volt, de éppen most készülök a következőre. Mivel nem versenyzek senkivel, csupán önmagammal, így nem tartom számon sem a saját helyezéseimet, sem a másokét.

Mik a jövőbeli terveid a fotózással?

Terveim közt szerepel, hogy olyan klubot hozzak létre az iskolánkban, ahol a gyerekek kreatív módon sajátíthatják el a fotózást. Ahol nem kell követni a képi protokollt, hanem úgy tarthatják be az alapismeretek gyakorlati alkalmazását, hogy közben önmaguk lehetnek. Ami pedig engem illet, nagy utakat tervezek, ahol az újdonság által felszabadulva saját tanárom lehetek a szakmában.

Mi az élet-filozófiád? Ez mennyiben határozza meg alkotói létedet?

A filozófiám szerint nincs olyan, hogy hiábavaló. Minden nyílvessző csak akkor tud elrepülni a cél felé, ha előbb visszahúzzák. Ha úgy érzed, hogy valami vagy valaki hátráltat, jusson eszedbe: utána szabadon száguldasz az utadon. S ha belefúródtál a céltáblába, csak nagyon nehezen tudnak onnan kihúzni. Az alkotói életemnek ez a gerince. Mindent ez határoz meg, mert ha másképp érezném, valószínűleg egy örökké visszahúzott nyílvessző maradnék.

Gólya György néhány fotója: