Hagyományok átültetése a jelenbe Nyíradonyi Tűforgatók

A 2 éve megalakult Nyíradonyi Tűforgatók csapata a népzenei találkozón berendezett kiállításon debütált a nagyközönség előtt.

A hajdúsámsoni Öltögetők Klubja mintájára indult el városunkban 10-12 fővel Dobosné Hajdú Anikó vezetésével a Nyíradonyi Tűforgatók története 2016-ban. A sámsoni klub vezetőjét a művelődési ház igazgatója, Lókodiné Pintye Mária kérte fel a nyíradonyi csoport irányítására. A szakmai vezető nem a hobbivarrás tematikáját követi, hanem kifejezetten a hagyományos, tájegységenként megjelenő motívum kincsvilág elemeiből épít fel egy-egy foglalkozást. „Azt az elvet követem, hogy például, ha komádit varrunk, előbb történelmi, földrajzi ismeretekkel vértezem fel a klubtagokat, aztán az adott tájegység motívumvilágát tanulmányozzuk: az öltésnek a technikáját, színezését. Olyan gyakorlatias ismeretekre igyekszem őket tanítani, ami egy múzeumlátogatás során is segít nekik felismerni egy tárgyról, melyik tájegységről való” – mondja a klubvezető. A klub célja, hogy a helyi varrás-módokon felülemelkedve a tagok megismerkedjenek a Kárpát-medence négy nagy tájegységének motívumvilágával. „Az alföldi tájegységgel kezdtünk. Egyébként most is arra kalandozunk. Ismerkedtünk a fehér hímzésekkel, a lyukhímzéssel, láncöltéssel, száröltéssel. Hamarosan a kalotaszegi hímzésvilággal ismerkedünk.”
Dobosné Hajdú Anikó több szakkört vezet hímzésoktatóként. Ruhaipari technikusként szerezte közművelődési végzettségét, s a művelődési házban textilhez kötődő témát keresett. A hajdúsámsoni klubban kifejtett 7-8 éves folyamatos munka után 2015-ben megkapta a „hímző népi iparművész” címet, s ma már a nemezkészítői címet is magáénak tudhatja.
Nyúl Tiborné azért szeret járni a klubba, mert édesanyja is varrt, s szeretné annak örökségét továbbvinni, másrészt nyugdíjasként van rá ideje és lehetősége, hogy részt vegyen. Tóth Istvánné elmondta, hogy a kedd estét mindig varrásra szánják. Neki a „subrikázás” tetszett meg leginkább, amikor a takácsvászon anyagból kihúzgálták és levarrták a szálakat. Tóthné Marika minden nehéz feladatot szívesen elvégez. A komádi hímzés többeknél is sikert aratott, a takácsvászon és a vastagabb pamutfonal használata elnyerte a tetszését Lókodiné Marikának, Terdikné Terikének és a szakkörvezetőnek is a kedvencei közé tartozik.
Az úri hímzés szintén népszerűségnek örvend, Krajnikné Ancika, Kádárné Éva és Nyúlné Erika is ezt a technikát kedveli.
Illésné Annuska néni számára apró örömöket jelent minden egyes elsajátított varrástechnika, mellyel családtagjait örvendeztetheti. Mióta a klubba jár, sikerült egyik álmát megvalósítania: elkészítette a húsvéti szentelő kosárra való terítőjét, melyet mindenki megcsodál.
Mindennapi használati tárgyakat is hímeznek: táskát, kispárnát, pénztárcát, szütyőt, kisképet, farmertáskát, tároló zsákot, stb. Azt vallják, hogy a hagyományt csak úgy lehet életben tartani, ha át tudják ültetni a modern korba. Ancsa rajzolja, azaz „drukkolja ki” mindenkinek a mintát. Minden hétre házi feladatot kapnak, bár nem jár érte fekete pont, ha nem tudtak vele foglalkozni. A csapat tagjai szeretnek ebbe a közösségbe járni, szeretik tanítójukat és egymást is, tervezik, hogy a jövőben szakmai megmérettetéseken is megjelennek majd.
Szent István király ünnepére készítettek egy szép hímzett terítőt Nyíradony város számára, melyben minden tag keze munkája benne van. A szakkör-vezető nagy érdeme, hogy a múlt értékeit felkarolva tanít a „jelenben”, ezt kevesen mondhatják el magukról.


Tagok (balról-jobbra): Lókodiné Pintye Mária, Terdik Sándorné, Illés Jánosné, Nyúl Tiborné, Kádár Attiláné, Dobosné Hajdú Anikó, Krajnik Józsefné, Tóth Istvánné.

A csoportban tevékenykedik Kertész Andrásné,  és a most 80. évét betöltő Urszuly Mihályné is. Ők nem voltak jelen a fotózáskor.