Egy nyíradonyi srác Los Angeles-ből – Interjú Ráthonyi Tamással

Még le sem diplomázott, már egyetemisták előtt állt a katedrán, majd a munka világába kerülve újra az oktatásnál kötött ki. Ráthonyi Tamás informatikai tréningeket tart, utazik, oktat a világ különböző pontjain, s szabadidejében Los Angeles-ben is dob egy pár három pontos kosarat.

Idézz fel, kérlek, meghatározó emlékeket iskolai éveidből!

Az általános iskolát Nyíradonyban, a középiskolát a debreceni Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumban „bejárósként” végeztem el. Visszatekintve, úgy érzem, sok mindent kaptam ezekben az években. Gyakran nosztalgiázva gondolok az egészségügyi központ mögötti „pályára”, ahová suli után kosarazni mentünk, s ahol mai napig tartó barátságok szövődtek. A középiskola alatt a 14:25-ös buszról leszállva gyakran beszaladtam nagyszüleimhez, akik mindig szeretettel és finomságokkal vártak. Otthon édesanyám gyakran felkérdezte a leckét, amit nem szerettem, de utólag már hálás vagyok érte, maximalizmusra tanított vele. Édesapám türelmével és „nincs megoldhatatlan probléma” mentalitásával higgadt hozzáállásra és kitartásra nevelt, ami számtalanszor kisegített az elmúlt években. Egyetemi éveim alatt Debrecenben éltem és szoftverfejlesztő mester diplomát szereztem.

Ráthonyi Tamás a pálmafák árnyékában

Melyik ajtón léptél be a munka világába?

Az egyetem második évében jelentkeztem egy ösztöndíjra, hogy legyen egy kis dugi pénzem a lovardás bulikra. Ennek részeként gyakorlatokat kellett tartanom alsóbb éves hallgatóknak. Ezen az ösztöndíjon keresztül számos oktatót és diákot megismertem, akik felgyorsították a szakmai fejlődésem, így a második év végére részmunkaidőben már egy nemzetközi informatikai cégnél dolgoztam. A maradék három évben több cégnél és projekten dolgoztam, ezért az egyetem végén jelentős tapasztalattal tudtam belépni a munka világába. Első nagybetűs állásomat 2011-ben kaptam az EPAM Systems debreceni irodájában, ahol szoftverfejlesztői pozícióban kezdhettem. Itt egy évig dolgoztam, amikor úgy éreztem, kicsit szeretnék világot látni, más kultúrákkal megismerkedni. Megpályáztam egy informatikai állást Londonban, mobilokra és táblagépekre kellett programokat írnom. A sikeres interjú után 2012-ben költöztem át Londonba, anélkül, hogy ott egyetlen embert is ismertem volna. De szerencsés helyzetben voltam, hisz a szakmámban helyezkedtem el, az első évben ezért a nyelvtanulásra és a kultúra megismerésére koncentrálhattam. 2013-ban a LinkedIn-en keresztül megkeresett az amerikai cég, amelyiknek jelenleg is dolgozom. Felajánlottak egy pozíciót, hogy informatikai tréningeket tartsak ügyfeleiknek a világ különböző pontjain. A következő években elkezdtem utazni és oktatni. Így jutottam el 4 kontinens 24 országába. Aztán 2015-ben meguntam, hogy a hosszú üzleti utak után Londonban folyton esős, ködös, lagymatag időjárás fogadott, ezért megkértem a főnökömet, hogy helyezzenek át egy kellemesebb éghajlatú városba.

Miért épp Los Angeles? Milyenek arrafelé az emberek?

Gyerekkorom óta vonzott az Egyesült Államok, amit a kosárlabdán és a filmeken keresztül ismertem meg. Az Államokon belül számomra Los Angeles a leglogikusabb választás. Ami valójában nem egyetlen nagyváros, hanem sok kisebb város szoros együttműködése. Mindegyik bír saját irányítószámmal, polgármesterrel és törvényekkel. Mintha egymás mellé tennénk Budapestet, Debrecent, Siófokot és Nyíradonyt és őket egyetlen városnak neveznénk. Ennek köszönhető, hogy itt tökéletesen keveredik a kisvárosi és a világvárosi kultúra, ami számomra nagyon inspiráló. Nem mellesleg az év 330 napján napsütés és stabil 18-25 fok van. A város teljes lakossága 13 millió fő, itt mindenféle ember megtalálható, akik alapvetően kedvesek és segítőkészek; sok a bevándorló és más amerikai nagyvárosokból áttelepült ember.

Sokfelé megfordultál, mely helyszínek bizonyultak a legmeghatározóbbnak, mely kultúra tett rád mély benyomást?

Legérdekesebbnek Indiát és Japánt találtam, mivel mindkettő nagyon különbözik a nyugati kultúrától. Indiában üzleti úton összesen 10 hetet töltöttem, de számomra csalódás volt. Tanulmányaim révén tudtam valamennyit a történelméről, de sokkoló volt látni a kasztrendszer működését a való életben. Vicces pillanatok is adódtak, például mikor megtudtam, hogy Indiában nem ismerik a sorban állás fogalmát. Én türelmesen vártam a sorban, amikor észrevettem, hogy az emberek folyamatosan bevágnak elém. Tíz perc után valaki elmagyarázta, hogy itt azt szolgálják ki hamarabb, aki ügyesebben tolakszik és hangosabban üvölt az eladóra. Japán viszont pozitív csalódást okozott, az emberek hihetetlenül tisztelettudóak és senki nem beszél angolul, még Tokióban sem, ami számomra a legnagyobb meglepetés volt. A cég felfogadott nekem egy tolmácsot, aki folyamatosan fordította japánra, amit angolul mondtam.

Mögötte a Grand Canyon

Melyek a jövőbeli céljaid?

A következő egy-két évben szeretnék eljutni Afrikába és Dél-Amerikába is, valamint a lehető legtöbb államba az Egyesült Államokon belül. Ezután abba akarom hagyni az utazást és saját céget alapítani.

Milyen hobbit űzöl?

Los Angelesnek jó természeti adottságai vannak, ezért itt népszerűek a szabadtéri sportok. Miután munkám során sokat ülök a gép előtt, szabadidőmben igyekszem a barátaimmal kihasználni a természet adta lehetőségeket: gyakran járunk túrázni a hegyekbe, néhány kilométert futni az óceánparton. Bár a kosárlabdát már nem játszom versenyszerűen, azért hetente egyszer-kétszer még mindig próbálok néhány 3 pontost elsüllyeszteni.

Tamás és Alexandra Los Angeles második legmagasabb épületének, a U.S. Bank Tornyának tetején

Hogy alakult a magánéleted?

Jelenlegi barátnőm, Alexandra Los Angelesben született és nőtt fel, tengerbiológusnak tanul. 2018 januárjában már járt Nyíradonyban és nagyon tetszett neki. Nemrég elkezdett magyarul tanulni, hogy tudjon a családommal néhány szót beszélni. Kis lépésekben halad, a magyar az egyik legnehezebb nyelv, de pár kifejezést már magabiztosan használ.

Mi hiányzik leginkább itthonról?

Legjobban a családom és a barátaim. A jó magyaros ételek! Néha bármit megadnék egy gulyáslevesért, töltött káposztáért, slambucért vagy apukám vadas pörköltjéért, ami a legjobb a világon. Talán furcsán hangzik, de időnként még a magyar mulatós slágerek is hiányoznak. Munka közben, ha épp nosztalgikus hangulatban vagyok, hallgatni és dúdolni szoktam őket.

Tervezed, hogy később visszatérsz Magyarországra?

A közeljövőben nem. De soha ne mondd, hogy soha! Látogatóba viszont igyekszem olyan gyakran haza járni, amennyire csak lehetséges: minden évben legalább 1-2 hétre, előfordul, hogy többször is.