Elhunyt Dr. Miszti Lajos háziorvos

35 éven át (1974-2009) gyógyított Nyíradonyban körzeti majd házi orvosként Dr. Miszti Lajos, aki 77. születésnapja előtt két nappal visszaadta lelkét a Teremtőnek. Július 31-én vettünk tőle végső búcsút a Debreceni Köztemetőben.

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.” 1 Thessz 4,13-14

Dr. Miszti Lajos 1941. július 21-én született Debrecenben, ápolónő és festőmester egyetlen gyermekeként. A felhőtlen gyermekkor örömei, az iskoláskor  élményei gazdagították személyiségét. Meghatározó szerepet töltöttek be életében tanárai és barátai. A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett. Szülői és osztálytársai ösztönzésére orvosi pályára készült. Tanulmányait az Orvosi Egyetemen Debrecenben végezte el. Az egyetemre való felvétele érdekében édesapja kisiparos lévén kénytelen volt az ipart beadni. Megrázó dráma volt  a család életében. A politika többször is beleszólt körülményeik  alakulásába. Otthonukat kisajátították, helyette panel jutott.

Dr. Miszti Lajos (1941-2018)

Az egyetem elvégzése után a Bodrogközben helyezkedett el gyakorló körzeti orvosként, közben katonai szolgálatot is teljesített. Házasságot kötött, a feleségét azonban súlyos betegség következtében elveszítette. Munkáját kitartással és lelkiismeretesen végezte, bár nagy kihívások vártak rá. Több körzetben, több településen kellett orvosi ellátást biztosítani nehéz körülmények között pályakezdőként. Második házassága is rövidnek bizonyult, ezt követően véglegesen búcsút kellett mondania azoknak a betegeknek, akik itt nagyon megszerették és ragaszkodtak hozzá.

Nyíradonyba költözött, itt ismerte meg Szabó Katalint, élete végéig mellette kitartó társát. Isten két gyermekkel áldotta meg őket, Lajossal és Katalinnal, akiket tisztességesen, szeretetben neveltek fel,  és hitben, mindkettőjük nehéz, felelősségteljes, egész embert kívánó hivatása mellett. Öröme vált teljessé a családdal, munkája, élete pedig céltudatossá. Többrétű feladatot róttak rá, több lábon kellett megállnia (üzemorvos, gyermekorvos, ügyvezető orvosi teendők, önkormányzati tagság stb.) Nagyon megterhelt volt ez az élet, de hivatásszeretete, lelkiismeretes, odaadó munkája, a betegek ragaszkodó szeretete átsegítette a nehézségeken. A gyógyító munka örömeit és fájdalmait egyaránt megtapasztalta, sokszor önmagát nem kímélve, a kimerülés határára jutva állt a betegek rendelkezésére. Munkáját szívvel-lélekkel végezte, amiért a jutalom számos elismerés mellett a betegek hálája volt. Helyettesítések, ügyeletek zúdultak a nyakába, mindemellett a család teendőire, idős szüleinek ápolására is időt szakított. Szívproblémái már ekkor is nehezítették életét, munkabírását. Körzeti és háziorvosként 1966-2009-ig praktizált. Túlhajszolt szívét megviselő több mint 4 évtized után nyugdíjba vonulhatott.

Nyugdíjba vonulása után egészségi állapota fokozatosan romlott, ezért a nyugdíjas évek remélt örömeit kevésbé élvezhette. A megszokott életvitel, és a másokért való szolgálat hiánya rányomta a bélyegét ezekre az évekre. Több infarktus, kórházi kezelések, műtétek sora következett ezután, amely nagyon megviselte testileg-lelkileg őt is, és egész családját. A bajok, szenvedések közepette Isten Lelke munkálkodott szívében és az egész család életében. Ha tehette, szívesen olvasta és hallgatta Isten szavát, az evangélium örömüzenetét, amely előtt szívét megnyitotta. A közeljövőben egy szíve munkáját segítő műtét várt rá, a szívelégtelenség tünetei erősödtek, fulladt, köhögött, a vízhajtók vették el az erejét fokozatosan, reménykedett végig… Nem meghalni élni akart! 2 nappal születésnapját megelőzően beteg szíve  azonban megállt. Bár 77. születésnapját nem élhette meg, az Úr Jézus által kínált újjászületés lehetősége számára is reményt adott:

Tudatában annak is, hogy „új szívet” egyedül a megváltó Úr Jézustól kaphat. Hallotta, megismerte a szerető Isten megoldását is: „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,26-27)

Bár szívét és életét sok súlyos teher nyomta, mégis az Úr kegyelmes és igazságos ítéletében bízva válunk el és veszünk búcsút most Tőle, bízva Isten ígéretében:

„Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett” (Ézs 11,4)

„Mondta néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog.” (Jn 11,25)

A gyászoló család