A nyíradonyi „Tulipános porta” – Interjú Terdik Miklóssal

Hétköznapokon a debreceni Valcer Művészeti iskolában tevékenykedik adminisztratív és technikai munkakörben az eredetileg műszaki menedzser Terdik Miklós, aki humorával naponta csal mosolyt az emberek arcára. Hétvégén hazajár és a nyíradonyi Tulipános portát rendezgeti.

Mi az a nyíradonyi Tulipános porta?
Egy eredeti állapotában megőrzött, közel kétszáz éves, nyírségi lakóház, melyben néprajzi kiállítás látható. Apai nagyszüleim, Terdik (Csikár) János és Mercs (Domnu) Anna laktak itt két gyermekükkel.

Mesélnél kicsit nagyszüleidről?
Módosabb földművesek voltak, sokat dolgoztak. Nagyapámat már csak akkor ismertem, mikor ágyban fekvő beteg volt. Mamámra úgy emlékszem vissza, hogy soha nem volt semmi baja. Felmászott a góréba, megszedte a tíz kosár tengerit, aztán velem hordatta le, hogy lemorzsolja az állatoknak. Olyan gyorsan dolgozott, hogy úgy éreztem, szándékosan bosszantani akar, nehogy egy kicsit több ideig tudjak játszani. Tartottak baromfit, lovat, tehenet, disznót. Mama kézzel csépelte a paszulyt és a napraforgót is. Tőle tanultuk el a kézzel mosást. Kihozta a teknőt a tornácra, beleöntöttük a vizet, s mosószapannal kéz között dörzsölte a ruhát. Aztán együtt csavartuk ki, ez volt a „centrifugálás”. A spór melege szép emlékként él bennem. Sokszor jókat aludtam a nagy dunna alatt. A finom paszuly levesek, a húsvéti asztal, mind kedves emlék.

Terdik Miklós nagyszülei házának tornácán

Honnan jött az ötlet, hogy a nagyszülői házat rendbe hozzátok?
Szeretem a szépet. Valahol mindig is zavart, hogy nagyszüleim valamikori otthona (ahol kisgyermekként vasárnap délutánonként Disney-meséket néztem fekete-fehérben) annyira elhagyatott és lepusztult. Nem volt időnk gondozni, évről-évről rosszabb állapotba került. Kondásné Marika néni néprajzos szemmel nézte ezt a házat, s ő unszolt, hogy hozzuk rendbe, mert értéket mentünk vele. De a család ezt túl nagy feladatnak érezte. Aztán megtudtuk, hogy az önkormányzat felújítja a szomszéd házat. Ettől nekünk is megjött a kedvünk. Magam is végigkísértem a munkafolyamatot, de az egész család feladatának érezte. Anyukám kimosta a textíliákat, rengeteget takarított, pakolt, felrakta a függönyöket, lefestette a tornác padjait és sorolhatnám. Még mindig nem tökéletes, de öröm volt nézni az újjászületést!

Honnan jött a névválasztás?
A tulipán visszatérő motívum a házban: megtaláljuk vésve a szekrényeken, felfestve a ládákon és használati eszközön is. Emellett belefutottam a neten a dinnyési Tulipános porta kiállításába, s arra jutottam, nagyszüleim használati eszközeiből mi is képesek volnánk hasonló színvonalra. Aztán egyre tudatosabbá váltam: ma már tájházi figyelő magazint járatok, tanulmányokat olvasok és a kertészkedésben is elmélyültem. Végül, amit korábban el szerettem volna rejteni, már mindenkinek meg akartam mutatni.

Beszélnél kicsit a házról?
Ez egy ősi háromosztatú parasztház. A tornácról a pitvarba lépünk, ahol a mosakodásra alkalmas lavórtartót lavórral, tükröt, fésűtartót, cipőket találunk. Egy kicsit beljebb magát a konyhát a tipikus konyhaszekrénnyel, asztalt, mellette ládát. Valaha rakott tűzhely volt itt, meg a búbos kemence szája, később csikós spór. A konyhából balra fordulva a hálószobába, jobbra fordulva a tiszta szobába jutunk, melynek utcafronti két ablakán és a harmadik udvari ablakon sok fény jut a helyiségbe. A két ablak között egy asztal és egy karos láda van, a szoba két oldalán parasztágyak, ruhásszekrények, tükrös kredenc és szent képek a falon. Igaz is, hogy a tiszta szoba lehetett anno a házi kápolna. A vakolatot teljesen felújítottuk, a tetőszerkezetet csak egy helyen kellett javítani, de a döngölt földpadlót és a gerendás mennyezetet eredeti formájában tartottuk meg. A tornác végében van egy helyiség, a kamra, amiben a mezőgazdasági szerszámokat tárolták.

Mintha egy botanikus kertet látnék a ház körül…
A porta nagy változást hozott az életembe, mert gondozása az én felelősségem. Kertészkedni kezdtem. Bálint gazda és Megyeri Szabolcs kertészmérnök tanácsait mindennap olvasom. Rengeteg virágmagot, virághagymát kapok, s valóban olyan sokféle növény található már a portán, hogy botanikai érdekességeket is mutathatok a vendégeknek.

Mi a porta jövője?
Ahogyan növekszik a Tulipános porta híre, egyre több régiséget ajánlanak fel a helyiek, így a kiállítás anyaga is tovább nő. A szomszédban működő, modernkori igényeket is kielégítő tájházat így kiegészíti a mi ódon parasztházunk. A táborozó fiatalok átjöhetnek megnézni, hogyan éltek valójában őseink. A falusi turizmus beindítása sem idegen tőlem, de ez távoli terv. Bejelentkezés után az ajtónk bárki előtt nyitva áll. Szeretnék köszönetet mondani szüleimnek és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez az álom valóra váljon! Idővel bővíteni szeretnék: a hátsó részeket rendbe tenni és egy kinti kemencét építeni, ahonnan reményeim szerint finom kenyér és kelt kalács illat lengi be majd a Dózsa György utcát.