A munkám szolgálat – Interjú dr. Keczán Mariannal, muzeológus irodalomtörténésszel

Úgy 30 évvel ezelőtt egy tizenéves leány órákat töltött a nyíradonyi könyvtárban, s korához képest szokatlan műfajok iránt érdeklődött. Szilágyi Györgyné és Illés Tiborné könyvtárosok elmondása szerint a klasszikus irodalomhoz vonzódó, a tanulmányokat buzgón olvasó Mariann kitűnt a többiek közül.
Mi jut eszedbe erről: Nyíradony?
Egyszerre több kép is bevillan. A gúthi nagyszüleim tanyája, az utolsó szőlőszüret a lugosi út mentén nagyapám szőlőskertjében, a föld szeretete. Eszembe jut a nyíradonyi könyvtár, ahová szerettem járni. Mostanában az a jó út, amin haza lehet menni látogatóba.

A nyíradonyi származású dr. Keczán Mariann

Hogyan lettél irodalmár és muzeológus?
Pályám alakulását illetően elsősorban Csanádi Józsefné Marika nénit és gyűjtőszenvedélyét gondolom meghatározónak. Emlékszem, a régi iskolámban otthonról hozott tárgyakat állítottunk ki: én egy ezüstkanalat vittem, amit a nagyapám szántás közben talált. Tanárom gyűjtőszenvedélye és irodalomszeretete átragadt rám is. Sok időt töltöttem a művelődési ház könyvtárában. Ha régi iskolaéveimre gondolok, eszembe jutnak még Jármy Tamásné versmondó versenyei is. Ha összetalálkozunk, felelevenítjük a szép emlékeket.

Mi történt az általános után?
A Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségiztem és tanultam meg a latin nyelvet. Mikó Gyula latin és irodalom tanár segítette humán beállítottságom elmélyülését. Így kerültem a Kossuth Lajos Tudományi Egyetem irodalom és latin szakára, 1997-98-ban diplomáztam. A PhD tudományos fokozat megszerezéséért – Márkus Béla vezetése alatt – Márai Sándor és a Szabad Európa Rádió kapcsolatát vizsgáltam az 1951-56-os időszakban. A klasszikus műveltség mellett már gimnáziumban elköteleződtem. Mindig úgy gondoltam, hogy a saját nyelvünk, irodalmunk, kultúránk megértéséhez meg kell ismerkednünk az antikvitásig nyúló gyökerekkel. A doktori után szerettem volna kutatni, de a Déri Múzeum irodalmi tárába kerülvén megtapasztalhattam a tanítás örömét, s később a múzeum megbízott vezetője is lettem. Azután átkerültem a Déri múzeumpedagógiai osztályára. Itt tapasztaltam meg, hogy a hátrányos helyzetű csoportok kiszorulnak a kultúrafogyasztásból. Felmerült a kérdés: hogyan lehetne vakok, gyengén látók vagy autista csoportok számára is foglalkozást szervezni? Közben népszerűek lettek a belvárosi irodalmi sétáim.

Ezt már más intézményben szervezed…
Igen, 2014-ben a Debreceni Református Kollégium Múzeumába kerültem irodalmi muzeológusként, ahol különleges kéziratok és tárgyak között gondolkodhatok – kreatívan – az irodalomról. Ha a város és az irodalmi élet összefüggéseit keressük, akkor a Református Kollégium megkerülhetetlen, hiszen itt tanult Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc, megfordult Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor, a 20. századból pedig Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc és Sarkadi Imre. Csokonai fuvolája, Arany pipája mellett verskéziratokat, Jókai A magyar Faustjának vagy Arany Buda halálának autográf tisztázatát is itt őrizzük. A Kollégium múzeuma a 19. század elejétől folyamatosan gyarapszik, sőt 1938 óta Csokonainak emlékszobája is van itt.

Mit kell értenünk „irodalmi séta” alatt?
A belvárosi irodalmi séták igény szerint jönnek létre, mindig valamely múzeumi tárgyhoz (kézirathoz, relikviához) vagy évfordulóhoz kötődnek. Az olvasást népszerűsítő és tematikus túrák (pl. Ady- és Móricz-túra, 1848/49-es irodalmi séta) mellett a nosztalgia-villamossal vagy a biciklivel bejárható útvonalak is kedveltek. Az egyik legmegdöbbentőbb élményem volt, mikor a vakok és gyengénlátók akartak velem várost nézni. Nem riadtam vissza: a felkérés „tapogatható útvonalat” igényelt. Három éve Szabó Magda felé fordult a figyelem, az akkori sétán felmerülő ötletből mára a Dóczy Gimnázium udvarán emlékház lett, ahol december elején nyíradonyi diákok hangos olvasási versenyüket tartják.

Fontosnak találod a fogyatékkal élők kulturális megszólítását is?
A Református Kollégium Múzeumának középtávú stratégiáját kifejezetten ebbe az irányba építettem fel. Meglátásom szerint, a múzeum nemcsak a fogyatékkal élők életét teheti változatosabbá, hanem a tanulási nehézségekkel küzdő tanulócsoportoknak is segítséget nyújthat.

Van kedvenc irodalmi sétád?
Az Ady-sétát szeretem a legjobban. Szinte valamennyi korcsoport számára érdekes lehet az, hogyan látta Debrecent a 21 éves joghallgató, aki első verseskötete kiadásáért vállalta az éjszakai munkát egy szerkesztőségben, a napihírek kimerítő gyártását, sőt önérzetes egyénisége olykor-olykor párbajhőssé változtatta. Ady szemével látni, ott megállni, ahol ő is merengett, ahol éppen egyik szerelme nézett ki az ablakon, felér egy időutazással. Azt emelem ki, ami nincs a köztudatban.

Egy irodalmárnak van kedvenc írója, költője?
Sok meghatározó írói, költői élményem van, de inkább műfajt mondanék. A prózát nagyon szeretem, naplót és vallomásokat szinte bárkitől szívesen olvasok.

Főiskolán is tanítasz…
2011 óta óraadó tanárként dolgozok a tanítóképző főiskolán. Helyi irodalomtörténetet, nyelvi és múzeumi kommunikációt, szövegértést tantárgypedagógiát tanítottam.

Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen jelentős tudományos és kulturális pályát futottál be?
A hitnek fontos szerepe van abban, hogy bárki előre tudjon lépni. A saját munkámat szolgálatként élem meg.

Mivel töltöd szabadidődet?
A gyermekeimmel töltöm szabadidőmet. Gergő fiam 12 éves, a tanítóképző gyakorlójában tanul, Anna lányom pedig 15 éves magyar-latin tagozatos gimnazistaként nyomdokaimba lépett. Talán gazdálkodó nagyszüleimnek köszönhető, hogy szenvedélyem a kertészkedés. Ez kapcsol ki igazán, és megelégedéssel tölt el, ha látom a növények virágzását és fák termőre fordulását.

Mik a jövőbeli terveid?
Jelenleg a mestertanári szakot végzem, illetve a Szabó Magda-sétakönyvön dolgozom. Tavaly ösztöndíjat kaptam egy Szabó Magda-monográfia megírásához, amellyel 2018 tavaszára kell elkészülnöm, s amelyben az írónő és szülővárosa viszonyát tárom fel. Hagyatékának vonatkozó részét a múzeumunk gondozza, így eddig ismeretlen kéziratok és fényképek egészítik ki a munkát. Sok egyéb tervem közül említésre érdemes, hogy a sétákhoz kötődő füzetek kiadása is a közeljövőben zajlik le, illetve, hogy a jövőre Fazekas Mihály-emlékév lesz. Fazekas nagy kertész volt! Remélem, a Jóisten ad erőt, hogy jövőre a Fazekas-sétámmal megnyithassam az érdeklődők szívét!

 

Mariann reméli, a Szabó Magda Emlékházat minden nyíradonyi megnézi a jövőben