Nyíradonyban töltekeznek – Riport a 26. Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótáborról

Húsz évvel ezelőtt Palotai Erzsébet festőművésznő fia, mikor megtapasztalta, milyen nagyszerű a részvétel a nyíradonyi művésztelepen, ezt a kérdést tette fel anyjának: „Miért nem járnak más normális családok is művésztelepre?”

Egy évtizede minden nyáron látogatója voltam annak a kollégiumi műteremnek, melyben a nyíradonyi művésztelep alkotói közül az egyik művészházaspár dolgozott. Palotai Erzsébet az Adyban eltöltött gimnáziumi éveim során életem egyik legmeghatározóbb tanárává vált, férje, Subicz István pedig bekapcsolódva nyári beszélgetéseinkbe mindig adott nekem valamilyen filozofikus útravalót, amelyet érdemes volt továbbgondolni. Most is, mikor indultam riportot készíteni a nyíradonyi kollégiumban augusztus eleje óta elszállásolt művészekhez, első utam a Subicz-házaspárhoz vezetett. Bár a kollégium épülete új, mintha most is éreztem volna azt a régi „kollégiumszagot” miközben a lépcsőfokokat róttam. Kissé bizonytalanul jártam-keltem, nem tudtam, hol is keressem Bözsi nénit, aztán a művészek ajtókra kiírt nevei segítettek. No, meg a 40 fok meleg, ugyanis megpillantottam gimnáziumi rajz- és magyartanáromat fürdőruhában a második emelet hűvös folyosóján. Javaslatára előbb Gyuri bácsit kerestem fel, a többiekkel 6-kor találkoztam az ebédlőben, hisz vacsora tájékán úgy is mindenki megjelenik.

A harmadik emeleten azonban Bogdándy György festőművész műtermét üresen találtam. A többiek szerint valahol kint őgyeleg, de az ebédlőbe indulva a földszintről már hallottam a hangját, amint a portással csevegett. Mivel „jobb a miliő a műteremben”, ahogy ő mondta, ismét a harmadikon találtam magam.

DSC_0025
Bogdándy György

Kifújtuk magunkat a jövés-menés után, Gyuri bácsi pedig, mint rangidős művészmester, szívesen vetette bele magát a mesélésbe. Életéről, pályájáról és a nyíradonyi művésztelepről többek között elmésélte, hogy Bíró Lajos volt az egyik főszervezője ennek az alkotótábornak, az ő hívására érkezett 20 évvel ezelőtt. „Családias az itteni társaság, a táborban eltöltött idő pihenés számomra, ahol a későbbi kiállításaimra is töltekezhetek”– mondta mindenki Gyuri bácsija. „A nyíradonyi emberek pedig kedvesek, nagy szeretettel fogadnak, várnak minket minden évben, s ezt igyekszem meghálálni alkotásaimmal, melyekkel remélem, örömet okozok nekik” – tette hozzá a 85 éves mester.

Végül felkerestük a többieket is az ebédlőben, sokan már a vacsorájukat fogyasztották, dicsérték is a szakács asszonyt és a nyíradonyi

Bíró Eszter
Bíró Eszter

ízeket. A hölgy alkotók pedig külön kiemelték, milyen nagy segítség, hogy nem kell időt fecsérelniük a házimunkára és csak az alkotásra koncentrálhatnak. „Mivel én is tanítok, előfordul, hogy úgy telik el egy év, hogy szinte semmit nem festek, csak egy-egy tárlatra” – avat be Bíró Eszter. Azt is őszintén bevallotta, már vett részt olyan kiállításon, ahol csupa olyan képet állított ki, amit Nyíradonyban festett. „26 év alatt számtalan kedves emlék felgyűlt bennem: a közös vacsorák, a kirándulások a gúthi erdőbe, Tokajba. A két Marika (Kondásné és Lókodiné – a szerk.) odafigyelése és törődése nagyon fontos számomra” – mondta Eszter zárszóként.

DSC_9422
Palotai Erzsébet

„Mivel nem kell főzni, mosni, takarítani, egész nap azzal foglalkozhatok, amiért idejöttem: az alkotással. Nem esek ki abból a gondolatiságból, mely kell a festéshez” – folytatja barátnője gondolatát Palotai Erzsébet. „Tavaly döbbentünk rá, hogy a konyhás nénikkel még nem tegeződünk, pedig olyan jó kapcsolat alakult ki közöttünk a 25 év alatt, hogy illett volna már régen megtennünk ezt a lépést.” Bözsi néni említést tett arról is: tisztában vannak vele, hogy egy ilyen telepet csak pénzből lehet megvalósítani, ezért hálásak, hogy itt lehetnek. „Volt olyan év, mikor a művház dolgozói a saját tyúkjukat és kacsájukat hozták el nekünk vacsorára, mert nem kapott annyi pénzt a város, melyből a vacsora is kitelt volna. Sok személyes áldozatot hoztak meg értünk, manapság egyre kevésbé tapasztalható ilyen a világban” – hálálkodott Palotai Erzsébet.

Helga már vacsora előtt el akart menni az uszodába, de én és a gyros visszatartó erőt képeztünk. „Nekem óriási megnyugvást ad ez a tábor, itt nincs rohanás, nincs késés, nagyon jó ebből a rohanó világból kilépni. A csapat nagyon befogadó. Először, mikor közéjük jöttem, féltem, hogy mi lesz rólam a véleményük. Nagyon boldoggá tett és tesz a mai napig, hogy elfogadnak minden hibámmal együtt és minden alkalommal épülhetek – mondta B. Szabó Helga.

B.Szabó Helga
B.Szabó Helga

Örömmel mesélt arról is, hogy fiai számára milyen kedves élmény az itt eltöltött idő és szeretik a helyieket. Azt is megsiratták, mikor a Fecske-házat elbontották. „Nekem a művészet az, amikor önmagam lehetek, nem kell

senkinek megfelelnem, nem kell szabályokat betartanom” – avatott be művészi hitvallásába.

Subicz István a Nyíradony szó hallatán azonnal pozitív érzésekről számolt be: „Itt szeretnek bennünket, ez az emberi kapcsolatokból,

Subicz István
Subicz István

gesztusokból kitűnik. A kiállítás-megnyitókon mindig megtelik a terem, a legnagyobb hőségben is eljönnek a helyiek. Debrecenben nincs ekkora közönség. Nyíradonyban egyfajta tiszta, őszinte érdeklődés fedezhető fel az alkotó ember iránt. Emlékeznek a tavalyi munkáinkra, s érdekli őket, mit újítottunk – taglalja a grafika mestere. Mikor a legkedvesebb élményre terelődött a szó, a közös énekléseket emlegette fel. Mivel énekes családban nőtt fel, mindig keresi az ilyen jellegű élményeket, amelyet az alkotótábor során legtöbbször a polgármester asszony kertjében kap meg. „Számomra a művészet azt nyújtja, hogy a zűrzavaros világ fölé tudok emelkedni, és a személyiségemen keresztül valamilyen alkotás születik, mely által valami nyomot hagyok az életben” – hagyott betekinteni művészeti világába Subicz István.

Christea Mircioane
Christea Mircioane

Christea Mircioane 17-ik alkalommal jött el városunkban Resicáról. „Szeretek idejönni, mert itt jó barátaim vannak, szép a hely, a környezet. Csendes tábor ez, ahol lehet dolgozni. A telep utolsó napján mindig jó vacsora szokott lenni, sok finomság, pálinka van az asztalon. Tavaly például a tamásipusztai kastélyban voltunk, gyönyörű hely” – mondja a román fotóművész, akit a többiek Krisztinek hívnak. Miután Kriszti igen jól beszéli a magyar és a román nyelvet, megkértem, hogy tolmácsoljon nekem.

Adriana Ilin Tomici
Adriana Ilin Tomici

Adriana Ilin Tomici csak egy-két magyar kifejezést ismer, azt is rosszul alkalmazza, például ebédidőben kíván jó éjszakát a többieknek. 2008 óta látogat el ide, bár néhány alkalommal hiányzott. „A nyíradonyi emberek nagyon ügyesek, évről-évre látszik, milyen sokat fejlődik a település. Újabb és újabb épületek épülnek” – nyilatkozta Adriana. Elmondása szerint jó a légkör, s a tábor kiválóan meg van szervezve. Például pontosan meg kell érkezni reggelire, ebédre, vacsorára, s ő tudvalévő, hogy mindig késik mindenhonnan, ehhez kapcsolódva mesélte el egy régi élményét: „Vagy tíz éve történt, mikor még a régi kollégiumi épület állt itt. A kiállítás-megnyitóra készültünk, a nyitányra mindenki pontosan odaért, de én még a tükör előtt szépítkeztem. Christea arra várt, hogy elkészüljek. Mikor kész lettem, azt vettük észre, hogy a kollégiumból már mindenki elment, ráadásul még az ajtót is bezárták. Hirtelen azt találtuk ki, kimászunk a konyhaablakon. Már félig sikerült is, mikor váratlanul a szoknyám fennakadt. Végül így ’csinosan’ és késve érkeztem a megnyitóra” – meséli nevetve Adriana a malőrt. Majd bevallotta: „A művészet lehetőséget ad nekem az önkifejezésre, amit nem tudok elmondani másként, azt a képeimmel mondom el.”

Vasiuti Doru
Vasiuti Doru

Bár Vasiuti Doru tanult magyarul, mégis Kriszti segítségét kéri a beszélgetésünkhöz. „Harmadszor vagyok Nyíradonyban, jó csapatra találtam itt, nagyon tetszik a nyíradonyi művésztelep és az emberek” – kezdte mondanivalóját a szobrász. Ahogyan sok művész, úgy ő is csodálatát fejezte ki, milyen jó látni, hogy évről-évre mennyit fejlődik a város. „Kevés ilyen település van, ahol ilyen dinamikus fejlődés figyelhető meg” – fűzi tovább Doru. Mikor a kommunikáció nehézségét firtatom, bevallja: nem túl jó, ha az ember nem tud kommunikálni, de meglátása szerint a művészethez nem kell sok beszéd, az alkotást nem akadályozza. „Nekem boldogságot ad a művészet, szeretek fát faragni” – zárta szavait a művész.

Börcsök Máté szüleivel, Tóth Zsuzsával és Börcsök Attilával
Börcsök Máté szüleivel, Tóth Zsuzsával és Börcsök Attilával

Tóth Zsuzsát is sikerült néhány percre szóra bírni, amíg valaki lefoglalta két és fél éves kisfiát, a legkisebb táborlakót. „Már tíz éve járok ide, s engem a mestereim (Lukács Gábor, Bíró Eszter, Palotai Bözsi) hívtak ebbe az alkotótáborba. Itt olyan emberekkel lehetek együtt, akiket örökéletre a szívembe zártam” – vallja a kisgyermekes festőművész-anyuka. Ahogyan mások, ő is megemlíti: itt minden feltétel adott, hogy nyugodtan dolgozhassanak, mindenkinek van saját műterme, de ha akarnak, bármikor összeülhetnek. „Ez egy gyerekbarát művésztelep, hiszen harmadszor jön velünk a kisfiam. Nagyon élvezi, hogy mindenki szereti és ő van a középpontban. Egész évben emlegeti azokat az embereket, akikkel itt találkozik, s mesél azokról az emlékekről, melyeket itt szerzett. A pufitornyot (víztorony – a szerk.), a templomtornyokat nagyon szereti, akár csak a templomkerteket is, ahol legjobban kavicsot szeret gyűjteni ” – mesélt kisfiáról Zsuzsa. „A művészet az életünk. Egész évben rohanunk, de fejben, gondolatban festünk, ez teszi ki a mindennapjainkat – zárta szavait Tóth Zsuzsa.

Zsuzsa férje, Börcsök Attila grafikus egész évben alkothat, s általában rézzel szeret foglalkozni. „Minden augusztus eleje kedves élmény, mert Nyíradonyban tartózkodhatunk” – kezdte a beszélgetést Attila, aki szintén kiemelte a családbarát jelzőt a táborral kapcsolatban. „A feleségem is, én is tudok alkotni. Kedves élmény minden egyes ittlét, mert az alkotók közt van volt tanárom is. A nyíradonyi telep jó művészi és baráti közösség is egyben, teljes mértékben inspirálóan hat rám. Itt mindenkitől tudok tanulni” – mondta a fiatal művész. Bevallotta, nem szereti a tábor végét, mert az egyenlő a nyár végével és az iskolakezdéssel. „A művészet egy olyan pozitív többletet ad, amely segít átlendülni a problémákon, ha pedig nincsenek problémák, akkor érzelmi, értelmi feltöltődést ad” – tette hozzá a grafikus.

Kertész Boróka
Kertész Boróka

Ült az asztalnál két feltűnően szép és csöndes leány, akikről megtudtam, hogy Erdélyből érkeztek. Kertész Boróka az erdélyi Farkaslakáról jött, harmadszor állít ki Nyíradonyban. „Egy kedves barátnőm segítségével kerültem a táborba, először nagyon izgultam a korom miatt. Szerencsére pozitív volt a fogadtatás, és azóta is jól érzem itt magam” – mondta a fiatal művésznő. Elmondása szerint jól megy dolguk, finomakat szoktak enni, mindent megkapnak, amire szükségük van és a 10 nap alatt olyan állapotba kerülnek, amelyből később is tudnak meríteni. „Művészet nélkül nem tudom elképzelni az életemet, ez az élet célja, lényege számomra. Hálás vagyok érte és büszke is vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a részévé válhattam, bárkihez fordulhatok segítségért” – tette hozzá Boróka.

Ferencz Bernadett
Ferencz Bernadett

A másik fiatal leányzót Ferencz Bernadettnek hívják és egy Csíkszeredához közeli erdélyi faluból (Csikarcfalváról) érkezett, ő szintén egy barátnője révén jutott be a csapatba. „Most vagyok itt először, próbálom kiismerni magam a táborban – nyilatkozta a fiatal tanárnő. Panaszkodott a nagy melegre, mint mondta, náluk Erdélyben mindig legalább 5 fokkal hűvösebb van. Bár kicsit nehezen viseli a kánikulát, egyébként tetszik neki a város. „Ha alkothatok, megnyugszom, s nekem erre szükségem van” – zárta szavait Bernadett.

Kurta Árpád
Kurta Árpád

Kurta Kázmér és fia, Kurta Árpád Krisztián Erdélyből jövet pórul jártak, ugyanis egy őz eléjük ugrott, s a kocsijuk összetört. Vissza kellett fordulniuk, s csupán a kiállításra tudnak idén eljönni. Velük, s még Tóth Lajossal, Kiss Józseffel, Lukács Gáborral nem sikerült személyesen beszélnem, de telefonon sikerült utolérni őket.

Tóth Lajos
Tóth Lajos

Tóth Lajos (általános iskolai fizikatanárom) a táboralapítók között is ott volt, s elmondta, hogy a 26 év alatt számos barátság szövődött a tagok között, s a művészek szakmailag is mindig segítették egymást. Számára az összetartozás élménye a legmeghatározóbb. „Sok-sok emlékem van az elmúlt időszakból, de talán a 15 évvel ezelőtti hajnalig tartó beszélgetésekre emlékszem a legszívesebben, ahol sok más mellett véleményt alkottunk egymás műveiről, s ezáltal építkezhettünk” – mondta Tóth Lajos Árpád képzőművész. A művészet jelentőségéről nemes egyszerűséggel úgy nyilatkozott: „Alkotás nélkül csonka lennék.”

Kiss József
Kiss József

Kiss József elkezdte regélni, hogyan indult a művésztelep Nyíradonyban. A nyíradonyi származású megyei kulturális főtanácsossal Pintye Ferenccel fogtak össze, s az akkori polgármesterrel és művház igazgatóval közösen indították el a szervezést. „Az én feladatom a művészek megkeresése volt. Először szóltam a Lukács- és Subicz-házaspárnak, majd mindannyiunk mestere, Bíró Lajos is csatlakozott hozzánk, s Bogdándy Gyuri bácsival, valamint a helyiekkel, Jászai Jánossal és Tóth Lajossal kiegészülve létrejött az erős mag” – mesélte a művész. Aztán felsorolta a később csatlakozókat, és beavatott azokba a részletekbe is, hogy hogyan tágult a tábor nemzetközivé. Arra a kérdésre, hogy miért jó a nyíradonyi művésztelepre jönni, ő is hasonlókat kezdett el sorolni, mint társai: régi barátságok kötik ide, jó az ellátás, jó a városhoz fűződő viszony, családias a tábor hangulata. Elmondott egy anekdotát is: „Lukács Gáborral 40 éve vagyunk barátok. Tizenpár évvel ezelőtt, éppen alkotótábor idején, csillaghullásnak lehettünk tanúi.  Vettünk bort, sajtot és az egyik szellőző ablakon kimásztunk a kollégium lapos tetőjére és onnan néztük a hullócsillagokat hajnal kettőig, s a nyakunk annyira kiállt, hogy másnap is csillagokat láttunk” – mesélte derűsen Kiss József az élményét.

Lukács Gábor
Lukács Gábor

Lukács Gábor művésztanár 26 éve, minden augusztus elején városunkba érkezik, számára a barátok, az újratalálkozás öröme a legjobb élmény a táborban. „A művészet számomra munkát ad, hiszen tanítok. Azt csinálom, amit szeretek: festő vagyok, tehát szeretek festeni.”

Kurta Kázmér
Kurta Kázmér

Kurta Kázmér 20 éve jár ide alkotni, s véleménye szerint ez egy csendes, jó tábor, rendes, komoly tagokkal. „Összeforrtunk ennyi idő alatt” – szólt mély dörmögő hangján. S kedves emlékei közül sorjázott: „Kiss Jóskával egyszer versenybe kezdtünk. Minden reggel a lépcsőházban vicces, csipkelődő verseket függesztettünk ki, melyeket mi magunk írtunk, s oda-vissza válaszolgattunk egymásnak. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy mindenki azzal kezdi a napot, hogy kimegy elolvasni verseinket. Ez megfűszerezte a tábor hangulatát” – emlékezett vissza a festőművész.

A nyíradonyi művésztelep alkotóinak idei alkotásait még ugyan nem láttam, de a beszélgetések és a velük töltött rövid idő ajándék és különleges élmény volt számomra. Nyitottnak, elfogadónak látom őket, és a legfőbb: mintha a szeretet vezérelné a munkájukat. Számunkra fontos, hogy szeretik a nyíradonyiakat, mi pedig szeretjük a műveiket. | Tulipán Csilla

Művészek névsora: Adriana Ilin Tomici, B. Szabó Helga, Bíró Eszter, Bogdándy György, Börcsök Attila, Christea Mircioane, Ferencz Bernadett, Kertész Boróka, Kiss József, Lukács Gábor, Palotai Erzsébet, Subicz István, Tóth Lajos Árpád, Tóth Zsuzsa, Vasiuti Doru
Művészek névsora: Adriana Ilin Tomici, B. Szabó Helga, Bíró Eszter, Bogdándy György, Börcsök Attila, Christea Mircioane, Ferencz Bernadett, Kertész Boróka, Kiss József, Kurta Árpád Krisztián, Kurta Kázmér, Lukács Gábor, Palotai Erzsébet, Subicz István, Tóth Lajos Árpád, Tóth Zsuzsa, Vasiuti Doru

http://www.nka.hu/