Lassan nem lesz kitől megtanulni – Eltűnő mesterségek nyomában – Interjú Rácz Józseffel

Rácz József műhelyében

Beszélgetésünk során igazat kellett adjak Rácz Józsefnek: szinte minden fiatal fiú ma informatikusnak megy tanulni. De mi lesz, ha nem lesz cipész, aki megjavítsa a lábbelijüket? Ha nem lesz asztalos, aki számítógépasztalt készítsen? Eltűnő mesterségek nyomába eredtem, s elsőként a szakolykerti susztert találtam meg.
A mai napig, ha tanácstalan vagyok, szívesen kérdeznék meg egy másik mestert is, hogyan oldjam meg az adott problémát. De sajnos minduntalan kiderül: nincs már kitől megkérdeznem. Azt hiszem, a legnagyobb gond, hogy ha egy fiatal ezt a pályát választaná, lassan nem lesz kitől megtanulja a cipész mesterséget. Eddig minden fiúnak, aki cipőt javíttatni jött a műhelyembe, felkínáltam, hogy próbálja ki a varrógépet, de furcsán néztek rám. Arra a kérdésemre meg, hogy mi szeretnél lenni, szinte mind azt felelte: informatikus. Debrecenben él és dolgozik egy jó barátom, akivel együtt voltunk ipari tanulók – ő is folyton azt kérdezgeti, nem tudnék-e embert ajánlani neki. Szakember hiány van.

Itt született Nyíradonyban?
Igen, 1955-ben. A Honvéd utcán nőttem fel. Tanulmányaimat is itt végeztem, majd 1969-ben kerültem Debrecenbe, az ipari iskolába. Akkoriban az általános iskola után ipari vagy mezőgazdasági iskolába mehettünk továbbtanulni. A Burgundia utca 1. szám alatt a fiatalok számtalan mesterséget tanulhattak a 3 év során. Szabó, kárpitos, cipész vagy szíjgyártó mesterséget, s közben egy kisiparosnál vagy a tanműhelyben gyakorolhattunk. Én a Debreceni KTSZ-nek a műhelyében gyakorlatoztam, ahol kézműipari jelleggel kellett cipőt készítenem. Két napot iskolába jártunk, hármat munkával töltöttünk. A 3 év leteltével rögtön munkába álltam. 1972 júliusától a nyírbátori cipőgyárban dolgoztam, ahol 17 évet töltöttem. Bár a futószalag mellett kezdtem, néhány év múlva minőségi ellenőr lettem. Az volt a feladatom, hogy minősítsem a szalagról lejövő végterméket. Ehhez szakmai gyakorlat kellett, illetve továbbképzésen kellett részt vennünk. Ma egyik lábbeliben sincs minőségi bélyegző, tehát nincsenek minősítve, amit hiányolok. Egy másodosztályú termék árának alacsonyabbnak, egy első osztályúnak magasabbnak kellene lennie. A másodosztályúnak ugyan lehet esztétikai problémája, de a tartósságával nem szabad, hogy baj legyen. Ezek az alapelvek mára eltűnni látszanak. A cipőgyár 1987-ben egy gyors-javító szalont is nyitott Bátorban, ott lettem vezető. De 1989 után minden fellazult, szétestek a gyárak, én pedig rokkant-nyugdíjba kerültem.

Mit csinál egy nyugdíjas cipész?
Ház körüli munkákat végeztem: a kertet műveltem. Mai napig gondozom párommal az 1000 négyszögöl területet. Krumplit, kukoricát, epret, barackot, körtét, almát, szedert, szőlőt termelünk.

A szőlőből bort készít?
Ha van elég termés, persze. Úgy készítem, ahogy nagyapáink: leszüretelem, ledarálom, kipréselem, hordóba szűröm, s ha kitisztul, már iható a finom házi bor.

Állatokat nevel?
Sertést és baromfit. A megtermelt növények nagy részét azokkal etetem fel.
Disznóvágásnál milyen ételek készülnek?
A hurka, kolbász, toroskáposzta alapvető. Estére megfő az orjaleves, ha pedig kisült a jó tepertő, abból hamar elkészül a pogácsa is.

Szereti a cipész mesterséget?
Ha újrakezdeném az életet, újra cipésznek tanulnék. Pedig sosem lehetett belőle meggazdagodni. Szerintem ez az oka, hogy sokan elhagyták ezt a pályát és átnyergeltek az építőiparba, azzal jó pénzt lehetett keresni. Pedig ennek a szakmának szépsége és varázsa is van. Én egy megjavított cipőben is tudok gyönyörködni. Néhányan, akik láttak már javítás közben, el szoktak ábrándozni, és azt mondják: „de jó lenne ismerni ezt a mesterséget!”

Tapasztalatból tudom, hogy mostanában nehéz cipészeket találni…
Sajnos ez így van! Például a Mister Minitben teljesen máshogy javítják a cipőt, mint egy suszter műhelyben. Én sose értettem, hogyan lehet állva dolgozni. Egy suszter maradjon a kaptafánál, és üljön kerek széken!

Melyek a suszter szerszámai?
Kalapács, fogók, árak, vaskapta, vasszeg, varrógép.

Milyen „cipő-betegségeket” orvosolt leggyakrabban?
Gyakori volt a cipősarok-javítás, illetve a talpválás.

Varrógépnél

Varrógépet mihez használt?
A felszőrész javításához. A cipzár felvarráshoz például a karos varrógép nélkülözhetetlen volt.

Mit szól a mai cipőkhöz?
Sok kívánni valót hagynak maguk után. Nem is értem, hogyan lehet ilyen anyagokból lábbelit készíteni. Vannak olyan talpak, melyek nem bírnak ki 3 felhúzást sem, ketté törnek. Régen a cipők kizárólag bőrből készültek, és soha nem estek szét, csak elnyűni lehetett őket. Tudtuk javítani. A mai cipőkkel többször előfordult, hogy azt mondtam, nem tudom megjavítani, mert egyszerűen nem lehet.

A megfelelő szakemberrel beszélgetek, akitől megkérdezhetem: mit tanácsol, milyen cipőt vásároljak?
A hazai gyártmányú cipőket ajánlom mindenkinek. A Csengerben működő Szamos cipőgyárról például úgy hírlik, minőségi lábbeliket gyártanak. Különösen a gyermekeknek ajánlom, mert fontos, hogy a lábuk mivel találkozik legelőször. Ugyan szebbnél szebb nyugati modelleket is vásárolhat, tartósságukkal bajok lesznek. A bőrcipők a legjobbak. Régebben, ha valaki csak ünneplőnek viselte a bőr lábbelit, azt általában örökségül tudta továbbadni leszármazottjainak.

A műhelyében muzeális értékű szerszámokat látok. Mi lesz a sorsuk?

A suszter szerszámai

Számos szép régi darabom is van, mivel nagy gyűjtő vagyok ezen a téren. Szeretném, ha majd egyszer ezek kiállítótérre találnának, és nem a szemétben landolnának.

Mit gondol, hogyan lehetne népszerűsíteni ezt a szakmát?
Sajnos ebben nem tudok tanácsot adni. Inkább abban hiszek, ha valakit érdekel valami, annak utána jár, és nem kell a figyelmét külön felhívni rá.