A hobbim a munkám – Interjú Kaprinyák Nikolettel

Mi a közös ezekben: Nők Lapja Café, marieclaire.hu, szallas.hu, mertutaznijo.cafeblog.hu, Sokszínű vidék, Nívós Szállások, ÉVA magazin, győri Kisalföld napilap, szegedi Délmagyar napilap, „Nyíradonyiak külföldön és belföldön” facebook oldal? Bármelyiket böngészi, a nyíradonyi Kaprinyák Nikolett újságíró, blogger nevével találkozhat.

Igazából nincs szabadidőm, mert összefolyik a munkaidőmmel. Írok, könyvet olvasok és utazok, bár a blog hobbinak indult, ma már azzal is naponta több órát kell foglalkoznom, így a hobbim a munkám. Emellett érdekel a természetgyógyászat és a természetes gyógymódok, jelenleg a Panarom Aromaterapeuta Intézetben tanulok aromaterápiát.

Hogyan indult a pályád?

A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma után Budapestre felvételiztem az ELTE Jogi Karára. Az egyetemen eltöltött néhány év és ügyvédi irodai gyakorlat, majd jogi munka mellett hamar kiderült, hogy a jog és a szerződések világa mégsem az én utam. A sport gyerekként és gimnáziumban is az életem szerves része volt, így 2009-ben elvégeztem a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakát és a Ringier sportújságírói tanfolyamát, közben pedig a TérFél című egyetemi lapot szerkesztettem. A 2010-es év vízválasztó volt, ekkor nyertem ösztöndíjat Dániába és egy szemesztert tölthettem egy Koppenhágához közeli főiskola média szakán. Onnan hazatérve már tudatosan a média felé igyekeztem, így kerültem előbb egy angol nyelvű magazinhoz, majd egy reklámügynökséghez. Mesterdiplomámat a Budapesti Kommunikációs Főiskola (ma Metropolitan Egyetem) kommunikáció- és médiatudomány szakán szereztem 2013-ban.

Hogy lettél főállású blogger?

Niki munkahelye

Tavaly ősszel adtam fel a budapesti reklámügynökségi állásomat, és a férjemmel Győrbe költöztünk. Itt újságírónak hívott a Kisalföld megyei napilap, de végül úgy döntöttem, megőrzöm függetlenségemet és szabadúszó újságíró és blogger leszek. Rendszeresen jelennek meg utazással kapcsolatos írásaim két jelentősebb magazin weboldalán, illetve más orgánumoknál is megfordulok mint vendégszerző. Bár a hagyományos újságírást is szeretem, az online és a social media mégis közelebb áll hozzám. Több Facebook-oldalt és csoportot kezelek, és rendszeresen részt veszek workshopokon, hogy haladni tudjak a digitális világgal.

Miért épp az utazás a témád?

Utazni mindig is szerettem. A sorsom akkor pecsételődött meg, amikor érettségi után egy toszkán körutat kaptam ajándékba a szüleimtől. Ez volt az első önálló, felnőttkori utazásom. Mivel minden percét élveztem, hazaérve már a következő utat tervezgettem. Az egyetemi évek alatt Norvégiától Spanyolországig beutaztam Európát, később tanultam Dániában és Lettországban, de jártam Kanadában is. Sok kalandban volt részem: késtem le repülőt Velencében, Frankfurtban elvesztek a csomagjaim, Norvégiában kóstoltam bálnahúst, hogy csak néhány extrém helyzetet említsek. Mivel a családtagok, barátok kíváncsiak voltak az élményeimre és nem volt energiám mindenkinek külön-külön leveleket fogalmazni, 4 évvel ezelőtt elkezdtem egy blogfelületen összegyűjteni a fotókat, és beszámolókat is írtam ezek mellé. Idővel észrevettem, hogy nem csak az ismerősök olvasnak. A „Mert utazni jó, utazni érdemes” (mertutaznijo.cafeblog.hu) facebook oldalát jelenleg 13 ezren követik, a Nők Lapja Café oldalán pedig naponta több ezren olvassák az írásaimat. Rengeteg felkérésem van, települések, fesztiválszervezők, szálláshelyek keresnek meg, hogy látogassak el hozzájuk és népszerűsítsem őket vagy a városukat. Egy dologhoz azonban ragaszkodom: csak olyan helyre látogatok el, ahová egyébként is szívesen elmennék. Nem tudnék olyan szállást ajánlani olvasóimnak, ahol én sem érzem jól magam.

Van olyan hely, ahol még nem jártál, de addig nem halhatsz meg, míg meg nem látogatod?

Szőregi rózsaünnepen

A világ számos vidékén jártam már, de még több vár felfedezésre, így mindig van aktuális „álom” úti célom. Például trópusi országban nem voltam, talán az év végi nászút alkalmával sikerül. Idén Magyarországra koncentráltam, sok szép helyet fedeztem fel, az olvasók is egyre nyitottabbak a hazai látnivalók iránt. Magyarország népszerűsítéséhez az utazásaimmal és az erről készült beszámolóimmal tudok hozzájárulni. A szívem csücske Magyarország és a hazai táj.

Miért hoztad létre a „Nyíradonyiak külföldön és belföldön” Facebook-oldalt?

2014-ben került megrendezésre a Nyíradonyból Elszármazottak Találkozója. Kondásné Erdei Mária polgármester asszony kérésére ennek az eseménynek a segítésére, a nagyvilágban élő nyíradonyiak összegyűjtésére hoztam létre a Facebook-oldalt. A rendezvény után a követők továbbra is szívesen olvastak régi nyíradonyi történetekről és örömmel nézegették a fotókat a városról, így az oldalt megtartottuk és ma már több mint 400 nyíradonyi kötődésű ember követi szerte a világból. Örülök, hogy az oldal révén egy kicsit én is részese lehetek a nyíradonyi értékteremtésnek, hagyományőrzésnek, igyekszem hasznos és érdekes dolgokat megosztani, hogy lássák, milyen szép hely a mi városunk.

Ősszel könyved jelenik meg. Mesélnél róla?

Szigligeten

A Kisalföld kért fel egy könyv megírására, hogy bemutassuk Győr-Moson-Sopron megye TOP 50 turisztikai látványosságát. Most ezen dolgozunk, a nyár folyamán minden helyet személyesen keresek fel, beszélek a helyiekkel, a polgármesterekkel, riportokat készítek az intézmények vezetőivel. A könyv remélhetőleg ősszel jelenik meg, már nagyon várom.

Hogyan alakul a magánéleted a sok utazás mellett?

Idén férjhez mentem. Vicces, hogy az esküvőnk helyszínét is a blogomon keresztül találtam meg Cegléden, egy borbirtokon. Néhány hónapja ugyanis megjelent egy e-könyv, amelyben 30 belföldi esküvői helyszínt mutatunk be, közöttük található a saját esküvői helyszínünk és a nyíradonyi TB Ranch is.

Mi a legkedvesebb emléked, ami Nyíradonyhoz köt?
14 éves koromig éltem Nyíradonyban, így a teljes gyerekkorom a városhoz kötődik. A szüleim és a rokonaim egy része ma is itt él, rendszeresen hazalátogatok. Szívesen emlékszem az iskolai évekre, hálás vagyok a tanároknak, akik segítettek az elindulásban. Sósné Sárika néni és Kiss Matild tanárnő tanított meg írni és fogalmazni, ma is ebből a tudásból élek. Mercsné Ilike nénitől tanultam meg a német nyelv alapjait, aminek szintén nagy hasznát veszem az utazások során. De említhetném Jármyné Anikó néni történelem óráit, vagy a sporttagozatos osztály előnyeit, amelyek nélkül ma nem lennék az, aki vagyok.

Füzérradvány

Mi hiányzik a leginkább?
Anyukám káposztás tésztáját vagy a nagymamám pogácsáját szívesen teleportálnám Győrbe! Viccet félretéve: én Nyíradonyon kívül soha nem éltem kisvárosban, hiányzik a légkör. Jó érzés, hogy a nyíradonyi utcán járva sokan köszönnek, szimpatikus a szomszédok összetartása; ez hiányzik a nagyvárosi létből. Többször is előfordult, hogy Budapesten és más távoli városokban olyan nyíradonyiakkal találkoztam össze, akikkel soha sem beszéltünk azelőtt, de a közös szülőváros elég volt, hogy szóba elegyedjünk. Büszke vagyok, hogy több gyerekkori barátság is megmaradt az életemben, pedig lassan 20 éve, hogy elballagtunk a 8. osztályból, és a szélrózsa minden irányába sodort minket az élet.