Százak anyjának lenni – Interjú Illésné Terdik Ilonával

A Nyíradonyi Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ Bölcsődéjében 40 év alatt több száz gyermek nőtt fel óvó szárnyai alatt. Illésné Terdik Ilona lelkiismeretes, türelmes, következetes, precíz, szeretetteljes személyiségét máris méltán hiányolják a bölcsis gyerekek és szüleik.

Még nem gondolkoztam azon, mit is fogok csinálni, hogy nyugdíjba vonultam. Eddig is megszerveztem a napomat, ezután sem teszem másként. Szeretném hasznosan tölteni az időmet. Bizonyára több dologba is belekóstolok, s remélem, megtalálom, ami igazán leköt. Szeretnék jógázni, de a nordic walking sportot is ki szeretném próbálni. Amikor csak tehetem, pszichológiai előadásokra is el fogok járni a Lovardába. Szeretem a virágokat, a kertészkedést, az olvasást. Remélem utazásra is sok lehetőségem nyílik majd a jövőben.
Hogyan indult az élete?
1959-ben születtem Debrecenben. Szüleim tősgyökeres nyíradonyiak. Gyermekkorunkat a testvéremmel az Ady Endre utcai családi házban töltöttük. Az általános iskola után a debreceni Dienes László Egészségügyi Szakközépiskola diákja lettem. 1977 júniusában érettségiztem és megszereztem az általános asszisztensnői és csecsemő- és gyermekgondozónői képesítést.

Soha nem akart asszisztens lenni?
14 évesen kezdtem el középiskolai tanulmányaimat, s minden évben gyakorlatra jártunk. Voltunk orvosi rendelőben, a Klinikán, a Kenézy, illetve a Bem téri kórházban is sok időt töltöttem. Elvégeztem a feladatokat ott is, de nem állt közel hozzám. Mikor pedig gyermekgondozónőként bölcsődébe mentünk gyakorlatra, vagy a csecsemőotthonban dolgoztunk, éreztem, hogy ez a hivatás való nekem, már akkor megérett bennem az elhatározás, hogy én kizárólag bölcsődébe megyek dolgozni. Ha a nyíradonyi bölcsődébe nem vettek volna fel, akkor Debrecenben próbáltam volna elhelyezkedni.

De felvették…
Igen, végzésemet követően szinte egy hónap se telt el, már július 15-én munkába álltam a nyíradonyi bölcsődében, mint gyermekgondozónő. Ez az új kihívás boldoggá tett engem, gyermekkori álmom vált valóra. A bölcsőde vezetője akkor Keczán Jánosné Kerezsi Mária volt, aki szeretettel fogadott. Munkatársaim családias, kiegyensúlyozott, harmonikus légkört teremtettek, ezáltal minden munkában töltött napom örömteli volt. Kollégáimra szakmai segítségnyújtás mellett emberileg is mindig számíthattam. A gyerekek sok-sok szeretetet adtak, amit szívesen viszonoztam.

Honnan jön ez a nagy gyermekszeretet?
Egy testvérem van, aki 11 évvel fiatalabb. Sokat vigyáztam rá, mert a szüleim dolgoztak. Bár a kisöcsémet nagymamára bízták, mindig én rendezgettem. Szerettem foglalkozni vele. Talán ide lehet visszavezetni a gyermekszeretetemet.

Hány élet indulását segítette?

llésné Terdik Ilona óvó szárnyai alatt 40 év alatt több száz gyermek nőtt fel
llésné Terdik Ilona óvó szárnyai alatt 40 év alatt több száz gyermek nőtt fel

Pontosan nem tudnám megmondani, de bizonyára több száz gyermeket nevelgettem a bölcsődében, 40 évig folyamatosan dolgoztam. Csodálatos emlékeim maradtak, hiszen ennyi idő alatt rengeteg embert megismertem, sok tapasztalattal gazdagodtam. Természetesen akadtak nehézségek is, de ezeket együttes erővel mindig leküzdöttük. A bölcsődébe járó gyerekek azóta már felnőttek, s már ők hozzák csemetéiket, hogy óvó kezeink most őket védjék. Ez jó érzéssel tölt el mindnyájunkat.

Van három gyermeke…
1979-ben házasodtunk össze Illés Sándorral, akivel azóta is boldog házasságban élünk. Gyermekeink: Barnabás, Szabolcs és Bertold. Felnőve ők is családszerető, értékes emberekké váltak, büszkék vagyunk rájuk.

Melyik korosztály állt önhöz a legközelebb?
A bölcsődében húsz hetes kortól három éves korig fogadjuk a gyerekeket; előfordult, hogy hat hónaposan már bekerült a kicsi hozzánk, de általában másfél-két esztendős apróságok jelentkeznek. Hozzám az 1-2 éves korosztály áll a legközelebb. Szeretem, amikor kevésbé önállóak, sok mindent meg kell nekik tanítani. Felemelő érzés, amikor egy gyermek itt mondja ki az első szót, itt tanul meg járni. Számomra fontos a testközeli kapcsolat; például a höcögtetős játék, vagy ölbe venni a gyereket és tenyérrel játszani. Arra törekszünk, hogy a családokkal együttműködve neveljük a gyerekeket a rendszeresség, fokozatosság nevelési módszerek alkalmazásával. Szeretnénk, ha a ránk bízott gyerkőcök a világra nyitott, fogékony, érdeklődő emberekké válnának. Nagyon szerettem a bölcsődében dolgozni, a gyerekek is szerettek. Kitűnő kollektíva dolgozik Nyíradonyban, a gyerekek a legjobb kezekben vannak.

Hogyan lett bölcsődei vezető?
Keczán Jánosné 2005-ben nyugdíjba vonult, ami változásokat hozott a bölcsőde életében. Nem akartam elvállalni a vezetést, mert a kisgyermekgondozói feladatot szerettem. Az akkori polgármester, Tasó László többször felkért erre a feladatra és addig győzködött, míg elvállaltam. Szolnokon végeztem el a vezetőképzőt és sikeres vizsgáim után 2006-ban bölcsődevezetői kinevezést kaptam. Amennyiben időm engedte, vezetői feladatom mellett szívesen dolgoztam csoportban is, mert szeretek a gyerekek gondozásában és nevelésében részt venni.
Aztán 2008 nyarán benyújtottuk Bölcsőde rekonstrukció és férőhelybővítés Nyíradonyban című pályázatunkat, amelynek köszönhetően 2012 nyarán ünnepélyes átadással zártuk a bölcsőde bővítését és átalakítását. Azóta gyönyörű, modern, jól felszerelt intézményben fogadhatjuk a gyerekeket. Terdik János igazgató úrnak köszönhetően a mindennapi munka nem ütközött nehézségekbe, mert időt és energiát nem sajnálva foglalkozott és foglalkoztunk együtt az aktuális ügyek sikeres lebonyolításával. Munkatársaimra is családtagként tekintek, hiszen azon kötelékek, melyekkel életünk összefonódott az évek során, túlmutatnak egy egyszerű kollegiális kapcsolaton.

Milyen tanáccsal látná el a kisgyermekes anyukákat a gyereknevelést illetően?
Rendkívül fontos a következetesség. A gyerekek ugyanis nagyon hajlamosak arra, ha valamit akarnak, azt tűzön-vízen át elérjék. Ha tizedjére is ugyanazt mondjuk a gyereknek, hogy például nem szabad felmászni az asztalra, mert leesel és megütöd magadat, akkor előbb-utóbb megtanulja. Fontos mindent megmagyarázni. Folyton mondani kell a gyereknek, hogy épp mi és miért történik, hogy értse a világot. Az is fontos, hogy bármilyen játékban van, nem szabad belőle azonnal kivenni. Meg kell várni, hogy befejezze, s reményt adni neki arra, hogy holnap folytathatja. Hangos szóval, kiabálással nem lehet a gyermeket fegyelmezni. Az anya halk szóval menjen oda csemetéjéhez, fogja meg a kezét és szemébe nézve mondja el, hogy mit, miért nem csinált jól. A rendszeresség és a fokozatosság is fontos a gyermek életében.
Mindehhez 40 éven keresztül volt elég türelme?
Nekem volt. Az idő múlásával egy kicsit mindenki belefárad, én viszont alapvetően türelmes ember vagyok. Fontosnak tartom, hogy érezze a gyerek, hogy szeretem. Megérintem, megpuszilom, megölelem és engedem tovább játszani. Még most is gyakorta állítottak meg a gyerekek az udvaron, hogy „Ilike néni csináljál már kemencét homokból!” Készítettem nekik, s együtt beleraktuk a kalácsokat sülni.

Mire emlékszik legszívesebben az elmúlt 40 évből?
Nehéz leszűkíteni. Talán az ünnepekre való felkészülés él legszebb emlékként a szívemben. Ha valakinek születésnapja volt, szépen megterítettük az asztalt, ünnepi hangulatot teremtettünk és az ünnepelt egy sóliszt-gyurmából készült tortán égő gyertyát fújhatott el, miközben a többiek körbefogták és énekeltek. Egy kis aprósüteménnyel, gyümölccsel vendégeltük meg a gyerekeket. A karácsonyra, húsvétra, farsangra való készülődés, vagy az anyák napja és a ballagás is nagyon szép emlékek. Ugyanakkor a munkaértekezletekre is szívesen gondolok. Olyan jó volt a munkahelyi légkör, hogy ha bárki betért hozzánk, azt mondta: „itt van a nyugalom szigete.”