Sikertörténet fiatalon – Interjú Szilágyi Györggyel

Annyi tehetséges fiatal került már ki Nyíradonyból, hogy könyvet lehetne írni róluk. Ezúttal olyan ifjút vettem nagyító alá, aki mögött akkora sikerek állnak, mintha már a fél életét leélte volna. Pedig Szilágyi György csak 27 éves.

Szilágyi György, egy sikeres nyíradonyi fiatal
Szilágyi György, egy sikeres nyíradonyi fiatal

Az általánost Nyíradonyban, a középiskolát a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban végeztem, a diplomát 2011-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen pénzügy-számvitel alapszakon szereztem, majd a pénzügyi mesterszakot is sikeresen abszolváltam. Tagja voltam a Corvinus egyik diákszervezetének, az EVK Szakkollégiumnak, melynek célja, hogy a jövő gazdasági vezetői számára már az egyetemi évek alatt lehetővé tegye (a szakmai tanulmányok mellett) a magas színvonalú gyakorlati képzést. Az egyetemi évek alatt eredményesen szerepeltem versenyeken és több egyetemi ösztöndíjat is elnyertem (Kari ösztöndíj, Tudományos Diákköri munka, Vállaltgazdaság verseny). Ezen kívül az egyetemet üzleti esettanulmány-megoldó világversenyen is képviseltem Dániában. 2010-ben elnyertem a General Electric (korábban Tungsram) közép-európai ösztöndíját, amit az országból évente csupán 10-15 diák kap meg.

Hogyan jött a Tresorit megalapításának ötlete? Honnan jött a névválasztás?
2011-ben, még az alapszak befejezése után alapítottuk a vállalkozást két, a Budapest Műszaki Egyetemre járó mérnök-informatikus barátommal, így a mesterszak alatt már végig dolgoztunk. Olyan nevet szerettünk volna, ami rövid, de kifejezi a cég alapvető tevékenységét. A trezor kifejezés a németben és a franciában ugyanazt jelenti, mint a magyarban. Az angolban pedig a treasure szó kincset, valami értékeset fejez ki, ami szintén kapcsolódik a tevékenységünkhöz, hiszen felhasználóink értékes digitális tartalmaikat tárolhatják biztonságosan. A Tresorit ugyanis egy titkosított, felhő-alapú, fájlok tárolására, küldésére és megosztására alkalmas szolgáltatás.
Az elmúlt években, évtizedekben a világban rohamléptekben terjedt el a digitalizáció – évről évre többszöröződik a digitális adatok mennyisége. Az online biztonság viszont nem tudta tartani a lépést ezzel a tendenciával. A nemzetközi szabadalmainkra épülő szolgáltatásunkkal ezt a piaci rést célozzuk meg. A terméket elsősorban olyan vállalatoknak szánjuk, melyeknek kulcsfontosságú az adatok biztonságos tárolása (pl. egészségügyi, pénzügyi szektor), ugyanakkor biztonságtudatos egyéni felhasználók is igénybe vehetik.
Három fős csapatunk mára hatvan főre bővült, és a világ szinte összes országából van felhasználónk. A bevételünk legnagyobb része Nyugat-Európából és Észak-Amerikából származik, ezért Svájcban leányvállalatot alapítottunk, az USA-ban és az Egyesült Királyságban pedig kereskedelmi képviseletet. Az én szerepem, hozzájárulásom az üzleti szemléletmód elültetése volt. Bár sokáig ezért gazdasági igazgatóként dolgoztam, egyre jobban megtetszett az informatika, így három éve a termékfejlesztésért vagyok felelős, és az informatikus csapatot vezetem.
Milyen a Tresorit nemzetközi híre?
Komoly nemzetközi ismertségre akkor tettünk szert, amikor 2013-ban a szolgáltatásunk kereskedelmi indításánál a biztonságunk demonstrálására hacker-versenyt hirdettünk. 50 ezer dollár jutalmat ígértünk azoknak, akik fel tudják törni a rendszerünket. Bár több mint ezren jelentkeztek (köztük biztonsági cégek és amerikai elitegyetemek szakemberei) és a verseny több mint 500 napig tarott, a Tresorit biztonságát senki sem tudta feltörni.
Az elmúlt bő 5 év alatt a Tresorit miatt sok díjat, kitüntetést nyertünk, nyertem. Többek között 2013-ban beválasztottak minket a világ 50 legjobb egyetemisták által alapított vállalkozása közé, és New York-ban képviselhettem a cégünket. Az amerikai kiadó és média cég, a Forbes magyar vállalata 2014-ben beválasztott minket a 30 sikeres magyar 30 alatt listájára.

Honnan van ennyi energiád és szorgalmad?
A munka szeretetét, tiszteletét otthonról, elsősorban a szüleimtől hoztam. Apától azt tanultam meg, hogyan kell embereket vezetni és gyors, határozott döntéseket hozni. Anyától pedig az empátiát, a pedagógiai képességeket örököltem, valamint a kíváncsiságot. Mindezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jó vezetővé váljon; ezekre a készségekre az egyetem nem tud felkészíteni. Egyébként is szerencsésnek tartom magam, mivel egy szerető nagycsaládban nőhettem fel: 19 unokatestvérem van. Mindig segítettük, segítjük egymást. Családunkban sosem egyéni, hanem közös sikerekben gondolkodunk. Az idősebb unokatestvéreim mindig példaként álltak előttem, többek között a továbbtanulásnál, a pályaválasztásnál.

Lehet még fokozni ezt a sikersorozatot? Milyen jövőbeli céljaitok vannak?
Hosszútávra egyelőre nem gondolkodok. Rövidtávú célom, céljaink a Tresorit még sikeresebbé tétele: a nagyvállalati szegmensben való elterjedés, ahol a legnagyobb szükség van az adatok biztonságára. Személyes tervem – a Tresorit sikere mellett – egy társadalmi célú, elsősorban fiatalok oktatását támogató projekt beindítása, de ez még kezdeti stádiumban van.

Milyen hobbijaid vannak?
Elsősorban a sport: futok, túrázok, kerékpározok. Futni 8-10 km-es távokat szoktam, de alkalmanként igyekszek félmaratonon is részt venni. Szeretem a Nyíradony és Aradványpuszta közötti kerékpáros szakaszt, Budapesthez képest teljesen más hangulata van. Az erdő mellett, jó levegőn futni kellemes érzés. Ráadásul itthon nincs fényszennyezés, így éjszaka látni a csillagokat. A túrázás, természetjárás viszonylag új hobbim. Régi álmom vált valóra idén áprilisban, amikor a spanyol Szent Jakab út (Camino de Santiago) 700 km-es szakaszát tettem meg. Szeretek olvasni is, a klasszikusok közül a 20. század eleji magyar (Kosztolányi, Móricz, József Attila) és a 19. századi orosz és francia irodalom a kedvencem. Mostanában ismerkedek a kortárs magyar írókkal is.

Szoktál hazajárni?
Itt vannak a gyökereim és a családom jó része is itt él. Az egyetem alatt 2-3 hetente jártam haza, az elmúlt években (a munka miatt) ez inkább havira ritkult.

Mi hiányzik Nyíradonyból?
Elsősorban az itt elő családom. Aztán az emberek közvetlensége, hogy mindenki mindenkit ismer, és mindenkihez van egy jó szava. A nagyvároshoz képest jóval kevesebb a nyüzsgés, rohanás, tömeg. A természet közelsége, a jó levegő.