Újra felragyogott a csillag – Református Hírmondó

500 éves a reformáció, 80 éve szentelték fel a nyíradonyi református templomot és 20 éve épült a tornya. E jeles események okán hívta meg Nyíradonyt a református gyülekezet április 14-én nagypénteken ünnepi istentiszteletre és alapító okirat elhelyezésre.

Az ünnepélyen Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mellett a ligetaljai tájegység protestáns lelkészei, illetve a megyei és helyi vezetők is részt vettek. A püspöki prédikáció után fiatalok énekeltek, gitároztak a templomkertben, s mindenki izgatottan szemlélte, hogyan emeli a helyére a daru a csúcsdíszt. A Föld bolygót szimbolizáló gömbben elhelyeztek egy időkapszulát. Ebbe az alapító okiratot, az aznapi Hajdú-Bihari Naplót és a Ligetaljai Hírmondó áprilisi számát tették bele. Végül szeretetvendégségre hívták az egybegyűlteket. Arra, hogy miért épp nagypéntekre esett a választás, a nyíradonyi gyülekezet lelkipásztora, Suszter Szabolcs azt válaszolta, hogy 80 évvel ezelőtt a debreceni püspökségen valamiért úgy határoztak, nagypénteken szentelik fel az adonyi hívek templomát, s a szószék fölött is emiatt olvasható ez a jánosi idézet: „Elvégeztetett!”

Magam is részt vettem 2017 nagypéntekének református hármas ünnepén, s ez alkalomból elbeszélgettem a gyülekezet lelkészével, a református püspökkel és a templomtorony építőjével.

Suszter Szabolcs, a nyíradonyi gyülekezet lelkipásztora
Suszter Szabolcs, a nyíradonyi gyülekezet lelkipásztora
Suszter Szabolcs lelkipásztor

Mielőtt a nyíradonyi református pappal beszélgettem volna, körbekérdeztem a gyülekezeti tagokat, mit lehet tudni a lelkipásztorról; csak jókat mondtak. Suszter Szabolcs 3 éve vezeti a nyíradonyi gyülekezetet, s úgy véli, már érnek a gyümölcsök a fákon, melyeket nevelni kezdett. „A nyíradonyi gyülekezetben egy kicsi és összetartó közösséget ismertem meg. Azonnal szembetűnt, hogy sok család tagja a gyülekezetnek, olyan családok, melyekben több generáció is jelen van, s ez nagyon szimpatikus volt.” A lelkész szerint a kezdeti családias közösség mára kibővült, pezseg a gyülekezeti élet. Nem sokára talán könnyű zenei koncertre is meghívják a helyieket. „Az adott közösség igényeit mindig figyelembe kell venni. Ma már nem az emberek jönnek el hozzánk, hogy hallgassák az igét, hanem nekünk kell kimennünk a templomból. Oda kell mennünk a ma emberéhez, s tolakodás nélkül venni fel vele a kapcsolatot, megkérdezni, hogy van, érdekli-e a hitünk” – mondta Suszter Szabolcs.

A lelkipásztor megerősítette a gyülekezeti tagok beszámolóját, miszerint a közösségnek számos rendezvénye van, amelyre bárki ellátogathat: „Már harmadik éve rendezünk napközis gyerektáborokat, ahol kifejezetten gyereknyelven szól az ige. Korábban elenyésző volt a közös kirándulások száma, mostanra már harmadjára jártunk a határon túl. Amikor egy egyházi közösség szervez ilyen utat, annak teljesen más a tartalma és hangulata.” Majd hozzátette: „Ebben a közösségben az istentisztelet nem ér véget az ámen kimondásával. Ekkor kezdődik a beszélgetés, a tapasztalatcsere.” Ugyanezt a szemléletet látom abban is, hogy a gyülekezet facebook-oldalt működtet, ami ráadásul nagy aktivitásról tanúskodik, s ezzel egy másik réteget is meg tudnak szólítani. A jövőbeli tervek között faültetés is szerepel. „Luther Mártonnak volt egy olyan gondolata, hogy ha tudná is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetne egy almafát. Ezért mi is almafát fogunk elültetni, ahogyan az ország számos református gyülekezete ezt teszi majd.”

Végül így összegezte ars poétikáját: „A mai ember kereső ember. Az egyház képviselőire nagy felelősség hárul, főleg ránk, lelkipásztorokra, hogy ezt az igényt mivel töltjük meg. A mi közösségünk zászlajára a család és a közösség szó van írva. Két olyan tartópillér ez mai társadalmunkban, mely nagyban meghatározza az életet.”

Dr. Fekete Károly püspök
Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke
Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

Az ünnepi istentiszteleten a püspök úr hirdette az igét, s prédikációjában a reformáció 500 éves évfordulójáról is megemlékezett. Arra a provokatív kérdésemre, hogy lesz-e újabb 500 éve a reformációnak, humorosan annyit felelt: „Biztos vagyok benne, ha csak el nem jön a világvége.” Komolyra fordítva a szót aztán elmondta, hogy a reformáció olyan megújulási mozgalom volt, amelyik a Szentírásból indult ki. Amíg tehát lesz Szentírás, reformáció is lesz. Abban, hogy ezt mindig Református Egyháznak fogják-e hívni, már nem volt biztos.

Mikor azután érdeklődtem, van-e valamilyen kötődése Nyíradonyhoz, kiderült, hogy városunk nem érdektelen a számára. Édesapja ugyanis hosszú ideig a nyírségi egyházmegye esperese volt és jó viszonyt ápolt Hadházy Antal lelkésszel, aki már akkor komoly missziót folytatott Nyíradonyban. Így településünkre maga is több ízben ellátogatott. Megkérdeztem, milyen céllal. „Többször jártam itt a kollégiumi kántussal, hiszen Hadházy Antal nagytiszteletű úr nagyon szerette a komolyzenét és sokszor meghívott minket énekelni. Jó barátságban állt Berkesi tanár úrral is, aki a kántus karnagya volt.” Aztán megjegyezte, hogy szerinte, amihez kötődik az ember, arra jobban oda is figyel. Eszerint a nyíradonyi reformátusokra is kiemelten odafigyel. „Néhány éve került ide Suszter Szabolcs, aki tanítványom volt a teológián” – fejezte ki örömét. „Azóta újabb és újabb dolgok történnek, ami sok élénkülést hozott az adonyi gyülekezet életébe.” A püspök Suszter Szabolcsot olyan egyéniségnek mutatta be, akinek új ötletei vannak, de tiszteletben tartja a hagyományokat is. „Most újra felkerült a toronydísz, ami sokakat idevonzott. Ez egy olyan aktivitás, amely reménységre ad okot” – mondta a püspök. Tisztelettel elismerte: „Tudom, hogy Nyíradony a görögkatolikusságról nevezetes, hiszen a lakosság jó része ilyen vallású. Iskolája van, és szépen folyik a hitélet. De azt látom, emellé felnő a református lakosság, ha van egy ilyen energikus lelkipásztora.” Szóba került, hogy városunkban a református közösség kisebb létszámmal képviselteti magát, mint a többi történelmi egyház, mire kijelentette, hogy létszámtól függetlenül meg kell becsülni a református közösséget is, mert minden keresztyénre szükség van. „Érzékeljük, hogy a világvallások között van egy rivalizálás, sőt, akár gyűlölködés. Ha mi, a keresztyén hit lényegét, a krisztusi szeretetet meg tudjuk élni egymással, és különböző felekezetiségünk ellenére össze tudunk kapaszkodni, van esélyünk a megmaradásra. Ha egymást felemésztjük, nem vesszük egymást testvérszámba, nem kell ide kívülről jövő támadás, más világvallás terjeszkedése, tönkretesszük mi magunkat.”

Mikor munkájáról és terveiről kérdeztem, elmondta, jövőre felnőttképzési programot indít, hogy a lelkipásztorok és felkészült előadók segítségével kis csoportok számára elmagyarázzák az alapgondolatokat. „Ötszáz év alatt sok mindent elhagytunk vagy megszokottá vált. Nem tudatosul az emberekben, mit jelent valójában, hogy ők reformátusok” – fejezte ki aggodalmait Fekete püspök úr.

Fodor József, a toronyépítő hős
Fodor József, a toronyépítő hős
Fodor József, a torony építője

A toronyépítő hőst nem volt nehéz szóra bírni: hamarjában elárasztott információkkal az építkezés körülményeiről, menetéről, de saját sorsáról is. Megtudtam, hogy 1988-ban családostul települt át Bihar megyéből Nyíradonyba. Lelki hajlékot keresett magának, mikor a bozótos, elhanyagolt templomkertben felfedezte a kerítés melletti haranglábat. „Már akkor megérett a gondolat bennem, hogy, ha a Jóisten erőt ad és a gyülekezet is támogat, megépítem a tornyot.” A mestervizsgázott szobrász-építész 1997. július 1-én kezdett a nagy munkába, amit a gyülekezet és az akkori polgármester, Tasó László is támogatott.

„Napról napra egyre több segítő érkezett mellém. Kitűztem a torony alapját, kiástuk a 3 méteres alapot, aztán kiöntöttük. Egy pótkocsi vasszerkezetét dolgoztam bele az alapba és a torony négy sarkába. Akadt segítség: a református Szombathy Gábornak volt egy brigádja, három napra adott 4 kőművest, majd Keczán Béla, egy helyi vállalkozó segédkezett 3-4 emberrel. A pucoláskor én már a süveg megépítésével bajlódtam, lent a földön. A felső betonkoszorú minden oldalába 14-es csavar van építve, amit a patikamérleg pontosságával mértünk rá a talpszelemen gerendára, hogy majd fent pászoljon. Pászolt is. Az ácsmunka készen állt, de bádogost a befejezéshez csak nagy nehezen találtam. Darusra is szükség volt: Pintye Misi vállalta, hogy a két harangot és a süveget felteszi a helyükre. Közben lebontottuk a haranglábat, így a két harang már készenlétben állt a toronydarusra. Akkoriban ő ezért 100 ezer Forintot kért, de pénzünk nem volt. Miután az önkormányzat azelőtt már adott 150 ezer Forintot, nem kérhettünk többet, de végül Tasó László segített. Mehettek fel a harangok. A harangok csavarozását Nagy Gyula lakatosmester és társa végezték, mi csak a helyükre emelésében segédkeztünk. Aztán a süveget is feltettük, a furatok és a csavarok milliméterre pontosan pászoltak. Miután befejeztük, a darus azt mondta nekem, hogy mester úr, mivel minden jól sikerült, megmondja Tasó László polgármesternek, hogy ezt az összeget ne neki, hanem az egyháznak utalja, hogy ennyivel ő is hozzájáruljon a toronyépítéshez. Bizony, akkor nagy ajándék volt nekünk, mert nem volt pénze a gyülekezetnek.

Elbeszélését végül egy kedves emlékével toldotta meg: „Miután a torony elkészült, váratlanul megjelent az akkori esperes, Csoma György. Mikor meglátta, meglepettségében először az kérdezte, hol vannak a harangok. Én megnyomtam a gombot és azok megszólaltak. Ő összecsapta a kezét és azt mondta: ezt álmomban sem gondoltam volna! Az átadás végül 1997. október 26-án történt. Az esperes úr a prédikációjában megemlítette, hogy Fodor Józsefnek ide kellett kerülnie, hogy ezt a tornyot itt megépítse.

Ismerjük meg a református adonyiakat!
Körkérdés

Hauler Enikő, vállalkozó
Hauler Enikő
Hauler Enikő

5 éve járunk a református gyülekezetbe, mely egy összetartó és energikus közösség. A település életébe is több rendezvénnyel bekapcsolódunk, kirándulásokat szervezünk, konferenciákra járunk, a gyerekeknek nyári tábort rendezünk. Egyre több a fiatal is, és igyekszünk kimozdulni a templom falai közül. A lelkipásztor fiatal és aktív, a gyülekezetben ezért pezsgés van. Azt tapasztalom, hogy az emberek közelednek az egyház felé, mert mai világunkban ez egy biztos pont. Jó egy olyan közösségbe tartozni, melyben a tagokra számítani lehet. Gyülekezetünk egy jó közösség, ahová szívesen megy az ember.

 

Bojti Emma, általános iskolai tanuló
Bojti Emma
Bojti Emma

Ovis korom óta járok a templomba. Nagyon jó, hogy itt lehetek, sok barátom van itt. Szokott lenni nyári tábor, kézműves tábor és vasárnaponként találkozunk istentiszteleten. Készítettem itt már nyuszikát, ajtódíszt, koszorút is a foglalkozásokon. Ha felnövök is idefogok járni, mert szeretek itt lenni.

 

Szilágyi Györgyné, a gyülekezet pénztárnoka
Szilágyi Györgyné
Szilágyi Györgyné

15 éve járok ebbe a közösségbe. A családomból én vagyok egyedül református, férjem és gyerekeim görögkatolikusok. Nagy ünnepeken elkísérnek engem, s én is el szoktam menni velük, amikor kérik. Akkor csatlakoztam ehhez a gyülekezethez, amikor az életem mélypontra került, s egy őszi vasárnapon olyan igehirdetést hallottam, ami mintha az én életemről és problémáimról szólt volna. Azóta minden vasárnap jövök, energiával tölt fel engem. Lelkipásztorunk családcentrikus programokat szervez, kirándulunk és társadalmi munkát végzünk, s mi szeretettel veszünk részt ezekben.

 

Karsai Mihály, a gyülekezet gondnoka
Karsai Mihály
Karsai Mihály

Itt kereszteltek, szüleim egyházalapító tagok, testvéreim presbiterek voltak. Aratáskor, krumpli ásás idején mindig segítettünk a lelkésznek, hittanórán a templomkertben ásóztunk, kapáltunk, mikor milyen munka volt. A diákok fele tanult, másik fele dolgozott. A beadások idején nem engedtek disznót vágni, de a tiszteletes úr segített: a templom pincéjében perzseltünk, a tiszteletes úr, apám és én pucoltuk meg. Fiatalon a munka miatt nem jártam templomba, nyugdíjasként viszont minden vasárnap. Aztán presbiter lettem, s 18 esztendeje gondnok is vagyok.

 

Medugyin Márk, általános iskolai tanuló
Medugyin Márk
Medugyin Márk

Nyírmihálydiban lakom, de idejárok a Szent Mihály Görögkatolikus Általános Iskolába. 6. osztályos vagyok és készülök jövőre a konfirmálásra. Szeretek idejárni.

 

Kádár József, presbiter
Kádár József
Kádár József

14 éve élünk Nyíradonyban, s járunk ebbe a gyülekezetbe. Legszebb emlékem ebből két gyermekem keresztelője és a presbiterré avatásom. Mivel próbálok úgy élni, hogy a közösségért tenni tudjak, a lelkipásztor és a gyülekezet ezt meglátták és megválasztottak. Sokat dolgoztunk azon, hogy a toronygömb levételi ünnepségünk jól sikerüljön, azt hiszem, jó munkát végeztünk. Összetartó közösség vagyunk, lassan a mi gyülekezetünk is jelentősebbé válik a település életében.