Csak szívvel-lélekkel – Interjú Vass Judit rúdtáncművésszel

Európa Magyar Táncdíj, Szakma Kiváló Ifjú Mestere díj, Nemzetközi Rúdtánc Fesztivál 3. díja, „Akikre büszkék vagyunk” díj – a kihívásokat kereső Vass Judit bizonyosan már idén bővíteni fogja ezt az érdem-listát. Jövőbeli terveiről faggattuk a 2017. évi városnapi műsor egyik legnagyobb attrakciójának sztárját.

Vass Judit

Mivel töltöd a napjaidat?
Gyógyszertári szakasszisztensként dolgozom, mellette edzek és az ExperiDance egyik darabjában (Boldogság 69:09) táncolok. Remélem ez a darab is eljut majd Nyíradonyba! A párizsi verseny óta kicsit alábbhagyott a versengő kedvem; nagyon sokat készültem, sok versenyen részt vettem előtte és utána is. Mivel négy hónapot kihagytam és másik sportba kezdtem, a városnapi fellépésem egy kellemes visszakacsintás volt a rúdtánc felé. A TRX a rúdtánchoz hasonló kihívásokat támaszt, mert a saját súlyomat kell emelgetnem, két mennyezetről lógó kötélen kell gyakorlatozni. Gondoltam, kiváló erősítő sport, a későbbiekben hasznomra válik, a kisujjamból kirázom. De kiderült, keményebb, mint a rúdtánc, egyes gyakorlatoktól én is szenvedek. A rúdtáncban a felső hasizmot, a TRX-ben a lábat kell használni.

Miért szálltál ki az ExperiDance társulatából?
Elég volt, elértem, amit akartam. Jó főszerepeket kaptam, de 11 év sok idő, az ízületeimet nagyon igénybe vette az állandó parádézás. A színpadon már nem szívvel-lélekkel táncoltam, hanem mert ez volt a munkám. Nem akartam kiégni, arra jutottam, váltanom kell. Kitanultam ezért egy másik szakmát: a gyógyszerészetet.

Melyik volt a legkedvesebb szereped?
Az Esszencia. Az összes darab legjobb számai kerültek ebbe az előadásba. Én a Cirkusz-igazgatónőt alakítottam. A másik A király nevében volt, ahol a Királynőt játszottam. Fájó szívvel vettem búcsút tőlük.

Úgy érzed, most ismét szívvel-lélekkel táncolsz a színpadon?

Szívvel-lélekkel táncolni...
Szívvel-lélekkel táncolni…

Igen, mert önállósodva újra önmagam lehetek. A rúdtáncban mindent megtaláltam. Ha hiányzik a színpad és a szereplés, keresek egy versenyt, vagy elmegyek egy fellépésre. Végül is a rúdtánccal pótolom az ExperiDance hagyta űrt. Idén több magyarországi verseny is lesz, melyeken szeretnék elindulni. Ha minden jól megy, a párizsi megmérettetésen is ott leszek, mert nem vagyok elégedett a bronzéremmel. De hát mindenkinek az az álma, hogy a dobogó legfelső fokára álljon.

Látom, kedveled a kihívásokat…
A rúdtánc is olyan kihívás volt, mint most a TRX. Táncosként úgy véltem, könnyű lesz a rúdtánc, hiszen előtte éveken keresztül „ugráltam” a színpadon, akár 245 percen keresztül. Aztán rájöttem, hogy itt 3 perc bőven elég, hogy kifáradjak. De nem riadok vissza, a lehetetlennek tűnő feladatok hoznak tűzbe igazán.

Hogyan tanultad ki a rúdtánc mesterségét?
Először egy stúdió tanárától vettem magánórákat, majd elérve a megfelelő szintet, csoportos órákat vehettem. Rúdon 2 éve táncolok, de csak bő 1 évet tanultam, még fejlődnöm kell. Ebben a szakmában is folyton meg kell újulni. Élvezem, amikor olyan elemeket, mutatványokat találok ki, amit más még soha sem csinált. A táncművészeti részét szeretem a leginkább. Persze, a látvány érdekében csinálok trükköket, de törekszem arra, hogy a táncnak története is legyen. Minden produkciómmal adni szeretnék valamit a nézőknek.

Hogy ízlik a pesti élet?
Szeretek Budapesten élni. A barátnőmmel nyitottunk egy saját stúdiót. Itthon általában olyan rúdtánc stúdiókat találsz, ahol csak a tanárok óráira mehetsz be. De a mi stúdiónkba bárki bejöhet gyakorolni. Olyan helyet meg végképp nem találsz, ahol kifejezetten versenyekre készülhetsz fel. Ezért nálunk még a berendezés is a versenyfeltételeket szolgálja ki: a terem felszereltsége két darab rúd, előírás szerinti távolságban. Égetően fontos, hiszen a tervezett produkcióról a versenybizottság mindig videó-felvételt kér. Két hónapja nyitottunk, én is ott gyakorlok, koreográfiát próbálok alkotni. Egyébként nagy a forgalmunk, Budapest belvárosában sokan megfordulnak nálunk. Stúdiónk előnye, hogy hétvégén is használható, és non-stop nyitvatartású. Az időpont-foglalás drótpostán zajlik, küldünk egy kódot, a táncos pedig bemehet gyakorolni, amikor csak akar. Bár versenyzőknek találtuk ki, egyre gyakoribbak a lánybúcsús vendégek is.

Hogyan állsz a családalapítással?
Párommal egy éve jóban-rosszban összetartunk. Az egyetemet ő jazz szakon végezte el, és szintén sok próbája és fellépése van. Hasonló az életritmusunk, felfogásunk, kiegészítjük egymást. Ő kísérte trombitával a produkciómat a városnapi ünnepségen; ez a családom számára is meglepetés volt. Szeretnék idén több olyan versenyre is elmenni, ahová ő mint társművész elkísérhetne. Mindig is vágytam a családalapításra, de csak most jutottam el odáig, hogy elmondhatom: ő az a férfi, akinek szívesen szülnék gyermeket.

Mi lesz a tánccal, ha babád születik? Abbahagyod?
Eszembe sincs. Magammal viszem a kicsit az edzőterembe és a versenyekre. Ugyanúgy fogok futni, mint addig, csak most sport babakocsival. Továbbra is utazunk és járjuk a világot. Nem szeretnék olyan anyuka lenni, aki depressziósan vigyázza a gyerekét odahaza, nehogy megfújja a szél. Úgy szeretném nevelni, hogy betekintést nyerhessen a művészet és a munka világába, hogy majd dönteni tudjon.

A városnapi volt az első rúdtánc produkciód Nyíradonyban…
Tavaly sajnos nem tudtam személyesen eljönni és átvenni a város kitüntetését, akkor is versenyen voltam. Most, mikor a művelődési házból fellépni hívtak, szintén nehéz dilemmába kerültem. Négy hónap kihagyás sok ebben a műfajban. Hezitáltam, de aztán persze elfogadtam. Hiszen élőben még a családom sem látott a rúdon. Eddig csak videón keresztül engedtem nekik, hogy megnézzenek, mert nem szeretem, ha ott vannak a versenyeken. Most miattuk sem mondhattam nemet. A koreográfiát Adele Hello c. dalára készítettem, és a Hazatérés címet adtam neki. Ezzel nem csak a rúdtánchoz tértem haza, hanem Nyíradonyba, ahol születtem, nevelkedtem, sokáig éltem, s amihez sok szép emlék fűz. | Molnár Csilla