Világszerte jelen vagyunk – Interjú a nyíradonyi Karsol Kft. ügyvezető igazgatójával

A vállalkozást Balogh Károly és Kőrösi Zsolt alapította 2003-ban. Azóta Kelet-Európa legnagyobb koporsó- és kellékgyártó cégévé fejlődött, így a Guadeloupe- vagy a Réunion-szigeteken is Nyíradonyban gyártott koporsókba helyezik az élők sorából eltávozókat. A 130 főt foglalkoztató vezetők nevéhez már nem csak a koporsógyártás fűződik, hanem egy kiváló debreceni étterem is, az „Ikon” a Piac utcán.

Hogyan kerültek
Nyíradonyba?

Mikor telephelyet kerestünk, Debrecen környékén rengeteg helyet megvizsgáltunk. A települések infrastruktúrájára voltunk kíváncsiak. Bár a megyében akadtak jó adottságú telephelyek, megközelíthetőségük mégsem volt előnyös. Éppen eladó volt a nyíradonyi ruhagyár épülete is és a város akkori polgármestere, Tasó László barátságosan fogadott bennünket és engedményekkel marasztalta a céget. Barátságos fogadtatásban részesültünk minden helybeli részéről is. Mára mi is kicsit nyíradonyiak lettünk, ezért igyekszünk belefolyni a város véráramába.

Honnan a névválasztás?

Amikor Kőrösi Zsolttal összeraktuk tudásunkat és tőkénket, következő lépésként egy frappánsan csengő cégnéven gondolkodtunk. Végül keresztneveinkből kreáltunk nevet (Károly és Zsolt) és a Karsol (ejtsd: Karszol) alakot választottuk.

Mi a vállalat fő profilja?

A Karsol Kft. koporsógyártással foglalkozik. A portfóliót sosem bővítettük más irányba és ez a szakosodás meghozta gyümölcsét. Cégünk ma Kelet-Európa egyik legnagyobb koporsógyára, de Nyugat-Európában is a legjobbak között emlegetik. Egyébként is tendencia, hogy a gyártás Nyugat-Európából Kelet-Európába tart. Hogy mindezt elérjük, a legmagasabb sztenderdeknek kellett megfelelnünk, hiszen a nyugat-európai vevők elvárása ugyanolyan magas, mint volt, csak olcsóbban szeretnék megszerezni a terméket. Így a magyar, a lengyel és a román gyártók ideális kompromisszumnak tűnnek számukra. Így ezen gyártók természetes konkurenciáink, velük mindennapos versenyben állunk. Ugyanakkor Magyarországon mi lettünk a „nagybetűs” koporsógyár, belföldi vetélytársaink lassan elmaradoznak.

Miért éppen koporsó?

1995-től mindketten aktív szereplői vagyunk a kegyeleti piacnak. Zsolt a textiliparon, én a faiparon keresztül.  Senki sem úgy építi fel az életét, hogy ha nagy lesz, koporsókat fog gyártani. Ebbe az ember belecsöppen, például örökli. Mi a privatizáció során jutottunk erre a területre.

Honnan indultak,
hol tartanak most?

A kezdet kezdetén nem gyártottunk koporsót, a nulladik percben itt csak koporsó nagykereskedés folyt. A koporsókat külföldi gyárakból vásároltuk és a magyar temetkezési vállalatoknak értékesítettük tovább. Csak textileket, belső kiegészítőket gyártottunk. Aztán ez a folyamat lassan átalakult. A textilgyártást elhagytuk és apránként felnőttünk a mai kapacitási szintre. 2005-ben naponta 15-20 koporsót gyártottunk, ma naponta 150 darabot. Ez a mennyiség évente 35 ezer darabot jelent, ami már nemzetközi szinten is érzékelhető. Aztán a koporsógyártással párhuzamosan a Karsol felépítette a fűrészüzemi üzletágát is. A környék vállalkozóival együttműködve hoztuk létre saját fűrészüzemünket. A környező nyárfaerdőkből érkezik a fa, melyet feldolgozunk, szárítunk és saját koporsógyárunk dolgozza fel. Így tehát egy vertikális integrációt valósítottunk meg, hisz nem vagyunk kiszolgáltatva a faipari anomáliáknak.

Hogyan készül el egy koporsó?

A fűrészüzemünkben feldolgozott fát fél évig tároljuk kint, hogy szabad ég alatt egészséges, természetes száradással veszítse el víztartalmát – mivel közvetlenül kivágás után még 70-80%-os a víztartalma. Ezt a folyamatot nehéz megúszni. Ha szárítóberendezésekben mesterségesen szárítanánk, a fa később repedne, görbülne. Ez a folyamat ezért a fafeldolgozás legdrágább szakasza, mert rengeteg fát folyamatosan megfelelő körülmények között kell tárolni. Majd következik egy mesterséges szárítás is, hogy a fa víztartalma 10% alá csökkenjen. Majd jön a fűrészelés, táblásítás, ragasztás. Azután a külső jegyek következnek: kívánt design-ra marni, különböző mintákat rátenni, melyre speciális célgépeket használunk. Végül összeállítás és festés. Az egész a bútorgyártás folyamatához hasonlít. Nem véletlenül, hisz a nemzetközi piacok is bútorminőséget várnak el tőlünk. Sokaknak eszébe sem jut, hogy egy körülbelül 1 órás ceremóniára szánt termék ilyen magas minőségi elvárásokkal bír. Például a koporsógyártás sajátossága az is, hogy annak a pár tized milliméter lakkrétegnek – ami a koporsó felületét tükörsimává teszi – a fáéhoz hasonló anyagköltsége van, amiből a koporsó készült.

Dolgoznak a cégnél
designerek, akik a koporsók arculatát tervezik?

Itt nem a divat a mértékadó, mint mondjuk a bútorgyártásban, hanem a tradíciók. Ha például a francia piacra megyünk, ott megmondják, hogy mit kell gyártani. Nem jellemző, hogy ez változna. A koporsó intim dolog, az emberek pedig lojálisak a hagyományokhoz.

Egy átlagember
hol találkozhat a Karsolban
gyártott koporsókkal?

Alapszabályunk, hogy mi nem családokat szolgálunk ki, hanem temetkezési vállalkozókat. Igyekszünk megtalálni mindenhol a legnagyobb megyei cégeket, mert számukra ez előnyösebb. Megyénkben a régi nagy állami céggel állunk kapcsolatban – a ma már professzionális vállalattá nőtt Platinummal. Ők gondoskodnak arról, hogy a termékeink a megyében minél szebb körülmények között kerüljenek a ravatalra.

Hová exportálnak koporsókat?

Legfőbb piacunk Magyarország és a Kárpát-medence. Felvidék, Románia, Szerbia, Francia-, Német-, Olaszország jelentős vásárlóink közé tartoznak. Szállítunk a tengerentúlra is. A karibi Guadeloupe-szigeteken minden harmadik koporsó a Karsolból származik. Vagy Madagaszkártól keletre, a Réunion-szigetre is mi szállítunk. Jelenleg épp egy francia mohamedán közösséggel tárgyalunk, akik havonta több száz koporsót vesznek tőlünk; gyakorlatilag az egész párizsi és marseilles-i közösségnek mi gyártjuk az egyedi koporsót. Bár nagy kiállításokon mindig megjelenünk, nem igazán kell mennünk a nagy piacok után. A minőségi/ár paraméter annyira vonzó, hogy a komoly szereplők keresnek minket. Elmondhatjuk, hogy termékeinkkel világszerte jelen vagyunk, ennek egyedül a kapacitásunk szab határt.

Jövőbeli terveik között szerepel a kapacitásnövelés?

Igyekszünk megteremteni a feltételeit. A cég komoly beruházás előtt áll. Egyrészt növelni fogjuk a termelékenységet, másrészt automatizáljuk. Ez utóbbi robotizációt jelent. Erre tart az egész világ: az autóipar, a könnyűipar és sorolhatnánk. Ma már Magyarországon is drágul a munkaerő: most 700 euró körül mozog egy fizikai dolgozó –  divatosabb nevén: operátor – bére és összes költsége biztosítással együtt. Ez 10 év múlva 1000-1200 euró körül fog mozogni, mert a multik olyan munkaerőkeresletet generálnak, ami növeli a béreket és így gyengíti a hazai KKV-k versenyképességét. Ezért hatékonynak kell lennünk. Mert hiába vagyunk szív-lélek emberek, ha nem vagyunk versenyképesek a piacon. Nyíradony város lakosságának és dolgozóinknak azonban nincs oka az aggodalomra. Ugyanis, bár koporsóra vetítve kevesebb lesz a munkások létszáma, a két év múlva bevezetésre szánt két műszak kompenzálni fogja, sőt, összességében növelni fogja dolgozói létszámunkat.

A vállalatnak van valamilyen mottója vagy hitvallása?

Versbe öntött mottónk nincs. Hiszünk abban, hogy két-három lépéssel mindig előrébb kell járni konkurenseinknél; itt elsősorban a fejlesztésekre gondolok. Folyamatosan tájékozódni kell a szakma élvonaláról. Rendszeresen járunk emiatt kiállításokra, tagjai vagyunk a legnagyobb nemzetközi szervezeteknek, mert első kézből szeretünk tudni arról, hogy mi történik az olasz vagy a francia piacon. Ha ott jó munkát végzünk, nagy eséllyel Kelet-Európában is az elsők között tudunk maradni.

A cég által elért sikernek
végül is mi a titka?

Minden vállalat sikerének titka a menedzsment. Napjainkban csak az a vállalat tud fennmaradni, ahol élére van állítva a pénz, a munkaerő, mert fontos a hatékonyság. Több éve dolgozunk egy nyugat-európai tanácsadóval, aki több magyarországi multinacionális vállalat vezére is volt. Különféle vállalati tanácsokkal segített minket, hogy a céget fejlesszük. Intelmei sokat lendítettek rajtunk, talán ezért sikerült kiugranunk a versenytársaink közül. Három-négy évente meg kell állni felidézni az eltelt időszak sikereit és kudarcait. Mi ezt mindig megtesszük. Ebbe az értékelésbe bevonjuk a vevőinket és azokat a szereplőket is, akik a folyamat részesei voltak: városvezetők, országos vezetők. Az elmúlt időszakban sok európai uniós támogatást is kaptunk. Kollégáink, fizikai munkásaink szintén részesei ennek a fejlődésnek, így őket is rendszeresen tájékoztatjuk eredményeinkről, illetve arról is, ha valami probléma adódik a cégnél. Sokszor az ő tanácsaik, javaslataik is segítenek. Mostani ünnepi rendezvényünk azt a 2-3 évet zárta, mely során sok fejlesztést hajtottunk végre és stabilizáltuk cégünk pozícióját az európai piacon. A követlkező évek egy újabb, közel 1 milliárd forintos beruházásról szólnak majd. Minőségünk stabilizálása és kapacitásunk növekedése meghatározó európai céggé avathat minket.

Mi az a kulcsmomentum,
amelyet szem előtt kell tartani, hogy ne érje kudarc
a vállalkozást?

Fontos a menedzsment, mely a lehetőségek mellett a kockázatokra is odafigyel. Ma egy jó vezető nem csak piacokat keres és a gyártásra koncentrál, hanem figyelemmel követi, a háttérben milyen kockázatok állnak lesben. Mindig öt évre kell előre tekintenünk. Ezért járunk különféle nemzetközi konferenciákra és ezért vállalok jelentős tisztségeket is. Az Országos Temetkezési Egyesületnek, az OTEI-nek az alelnöke és nemzetközi képviselője vagyok. Tisztában kell lennünk a trendekkel, mert ezek jelentik a legfőbb kockázatot. Például kutatjuk, hogy a temetkezésről, gyászról mit fognak gondolni az emberek 10 év múlva. Egy olyan tendencia közepén vagyunk, mikor az emberek egyre kevesebb figyelmet szánnak a gyásznak, tartózkodnak a komoly temetési ceremóniáktól és feledni akarják a szomorúságot, túl akarnak lenni rajta. Régen virrasztás zajlott, a gyerekek is be voltak avatva, ma az emberek gyorsan megoldják, hogy mielőbb vége legyen a kellemetlenségeknek. Akik nem akarnak a halállal túl sok időt foglalkozni, azok inkább ezt a lehetőséget választják. Pedig ezt a szokást az 1960-as évekig a legtöbb egyház, különösen a katolikus egyház tiltotta. Az ortodox keresztények mai napig nem akarnak róla hallani, mert a pogány világ felé vezeti az embert. Ennek a kimenetele megjósolhatatlan, lehet, hogy 50 év múlva már nem is lesz koporsó, és 100 év múlva két gombnyomással gyászolunk. Nekünk meg kell értenünk, merre halad a világ. Ez az egyik jelentős kockázat. A másik az, hogy a munkaerő költsége, értéke hogyan fog változni. Olyan sok multinacionális vállalat érkezett az elmúlt 10 évben Magyarországra, hogy nehéz velük versenyezni. Sokat fejlesztenek, gombamód szaporodnak új üzemcsarnokaik, mindhez munkáskéz kell. Természetes piaci összefüggés: aminek nő a kereslete, annak nő az ára is. Hiszen az egyre több munkás egyre több bért igényel. Számolnunk kell tehát a munkaerő költségének jövőbeni alakulásával. A legtöbb magyar cég számára ez a legnagyobb kockázat, úgy látom, a legtöbb magyar vállalkozó mégsem foglalkozik ezzel.

Cégük hány embernek ad
megélhetési lehetőséget?

Az utóbbi időben újfajta munkaerőpiaci tünettel szembesülünk: a környező nagyvárosok multinacionális nagyvállalatai elszívó erővel bírnak. Azt vesszük észre, hogy Nyírbátorban, Nyíregyházán és Debrecenben tűnnek fel azok a vetélytársak, akik elviszik a munkaerőt. Jelenleg 130 főt foglalkoztatunk, ennek az állománynak körülbelül 70%-a nyíradonyi, a fennmaradó 30% a környező falvakból, továbbá Debrecenből – és néhány dolgozó – Erdélyből jár hozzánk dolgozni.

Milyen munkaerőt vár
a Karsol a jövőben?

A Karsol egyre jobb munkahely, mert modern a környezet. A következő 2-3 évben a fejlesztések hatására ez még inkább igaz lesz. Olyan számítógép vezérelte gépeket kívánunk vásárolni, melyekhez képzett emberek szükségesek. Nincs semmilyen faipari elővégzettségre irányuló elvárásunk. A modern ipar annyira számítógép-vezérelt, hogy a dolgozóknak csupán logikus folyamatokat kell irányítania. Olyan embereket várunk – végzettségtől függetlenül – akik egyrészt szeretnek dolgozni, másrészt értelmes munkára vágynak.