Történelem

tortenet1A település legkorábbi birtokosa a Gutkeled nemzetség volt. Adony és a szomszédos Guth nevű település az írott források tanúsága szerint már a XI. században lakott volt. Az árpádkori Gutkeled nemzettség első Szabolcs megyei szálláshelye volt e két település. Guth ebben az időben földvárral is rendelkezett, s e vár közelében, Adonyban a letelepedett lakosság monostort épített. E monostort, melyben az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, a tatárjárás során lerombolták. Adony nevével – írott forrásban – először csak az ezt követő időszakban találkozhatunk (1307., 1321., 1355.). A pápai tizedjegyzékek érdekes módon nem említik a monostor nevét. A XIV. században a Gutkeled nemzettség birtokai igen kiterjedtek voltak a térségben, Nagyváradtól egészen Leleszig húzódtak. E hatalmas birtok részeként Adony monostora a XIV. századtól Lelesz atya apátsága alá tartozott. A mohácsi vészt követően a monostort megerősítették. A hódoltság időszakában a monostor megerősített védőfalaival jelentős szerepet töltött be a település elnéptelenedésének megakadályozásában. A község ennek ellenére 1660-ban Szeidi csapatainak pusztítása következtében megszűnt, olyannyira, hogy az írott források a XVIII. századig említést sem tesznek a településről. Ebben a században megindult az újranépesedés, 1736-ban parochiát alapítottak Adonyban. Ekkor Adony még király kincstári birtok volt, melytől 1746-ban gróf Károlyi Ferenc vétel útján megszerezte a tulajdonjogot. 1748-ban fatemplomot építettek, mely sajnos 1806-ban leégett. A Károlyi család birtoklása alatt a község fejlődésnek indult, lassan kiemelkedett a környező települések közül. 1779-ben Károlyi Imre gróf, az akkori földesúr templomot épített, melyet később Szent György vértanú tiszteletére szenteltek fel.
A XIX. század híres földrajz-statisztikusa Fényes Elek a következőket írta Nyíradonyról ill. a hozzá tartozó Tamásipusztáról és Aradványpusztáról:tortenet2

“Nyír-Adony, magyar-tót falu, s Szabolcs vármegyében Debreczenhez Kelet-északra 2 1/2 órányira: 338 r., 1035 g. kath., 12 ref., 16 zsidó lak., római és görög kath. Anyatemplommal. A g. katholikusok oláhok volnának, de elmagyarosodtak. Határa nagy részt homokos, rozsot, dinnyét, tengerit térem; nyír erdeje igen szép; van 18 2/8 harmadik osztálybeli egésztelke; az uraság finom nemesített birkákat tenyészt. Földesura gr. Károlyi Tamási, puszta, Szabolcs vármegyében, Sámson mellett: 7 kath., 12 g. kath. lak. Földesúr: Markos, Krasznay, Osváth, Répasy, Nánasy stb.  Kis- és Nagy-Aradvány 2 puszta. Szabolcs vármegyében, Nyír-Adonyhoz közel: 26 római kath., 19 görög kath lakja. Földesura gr. Károlyi ház.”

1881-től a Ligetaljai járás székhelyévé vált, mely járás ez időben az ország legrosszabb helyzetű megyéjének Szabolcs vármegyének a legelmaradottabb térsége volt. Nyíradony Szabolcs-vármegye Ligetaljai járásához tartozott közigazgatásilag egészen 1950-ig, amikor is e járást teljesen felszámolták és településeit Szabolcs-Szatmár-Bereg illetve Hajdú-Bihar megye területéhez csatolták. A járás települései közül csak Nyíradonynak volt vasúti összeköttetése a megyeszékhellyel; gazdaságilag viszont inkább kötődött Debrecenhez, mint Nyíregyházához. Nem véletlen, hogy a járás gazdasági életében igen jelentős szerepet betöltő keskeny nyomtávú vasútvonalat (Zsuzsi vonat) is Debrecenből építették ki. A gazdasági vasút megépítésében természetesen az erdészet és a nagybirtokok szerepe volt a mérvadó, ezért nem a településeket, inkább a majorságokat, nagy gazdaságokat kötötte össze ez a vonat a piacközpont Debrecennel.

A dualizmus korában hihetetlen szegénységben és elmaradottságban élt a lakosság ezen a területen, s az egészségügyi ellátás alacsony színvonala is számos megoldatlan problémát okozott. A kedvezőtlen helyzet az első világháború után tovább erősödött, a trianoni határmegvonás elszakított a gazdasági-társadalmi kapcsolatok kialakult útvonalait. A településnek fontos kereskedelmi kapcsolatai voltak Érmihályfalvával, Nagykárollyal és Szatmárnémetivel, melyek így megszakadtak. Az 1920-as népszámlálás eredményei rávilágítottak az oktatási helyzet elmaradottságára, hiszen nagyon nagy volta az analfabéták aránya. A kialakult gazdasági kapcsolatok miatt az 1949/50-ben bekövetkezett közigazgatási változást tulajdonképpen szerencsésnek tekinthetjük. A Ligetaljai járást megszüntették, területét kettévágták, s Nyíradonyt az újonnan megszervezett Hajdú-Bihar megyéhez csatolták.
A II. világháborút követően megindult a fejlődés, s Nyíradonyt 1992-ben várossá nyilvánították.