Történelem

tortenet1

Nyíradony rövid története

 

A mai Nyíradony határában 6000 éve is éltek emberek, akik az úgynevezett bodrogkeresztúri kultúra pásztorkodással, állattenyésztéssel foglalkozó tagjai voltak.

Ezt követően időszámításunk előtt 450, és időszámításunk között Európában elterjedt La Téne kori kelta nép is élt Nyíradony környékén, a mai Rúth hegyen, a nyírlugosi út bal oldalán.

1244-ben IV. Béla királytól engedélyt kapott a német származású Gut-Keled nemzetség, hogy Szabolcs megyei birtokaikon templomot, és monostort építsenek. A nyíradonyi monostor a mai Kenderföld szélén, a kereszt mögötti területen állt. Falait és kváderköveit az 1700-as években a birtokos gróf nagykárolyi Károlyi család vitette el építkezéshez. Az 1900-as évek elején a Károlyi család szeszgyárat épített a Kenderfölddel szemben, a lugosi út bal oldalán, amihez a monostor még meglévő tégláit elhordták. Később hengermalom lett, ma rendezvényházként működik. A monostor alpjait 1936-ban feltárták. Két kőkoporsóban két csontvázat találtak, melyről akkor azt feltételezték, hogy két apát csontjai, de legújabb kutatási adatok szerint ezen monostor a Gut-Keled család közös temetkezési helye is volt, ezért feltételezhetően a két testvér, Gut-Keled Dávid, és Farkas sírját találták meg..

A Gut-Keled nemzetség több ágra szakadt, így jött létre Kis-Gút, és Nagy-Gút. Több birtokosa is volt ezután Nyíradonynak, például a Báthory, a Zeleméri, és Szokolyi családok. Kis-Gút templomának alapjait, illetve a Pusztatemplomot Zoltai Lajos debreceni régész 1913-ban feltárta.

1549-ben Adonymonostora néven találjuk Nyíradonyt. Birtokosok a Szokolyi, és Báthory családon kívül a Hodossy, és Kamarás család.

1572-ben a török kincstári összeírás szerint Nyíradonyban 25 ház, Kis-Gúton 29 ház, Nagy-Gúton 18 ház állt, és mindhárom helynek volt temploma. Tamásinak szintén volt temploma, melynek romjai az 1800-as években még látszottak.

A reformáció terjedésével Nyíradonyban is alakult református anyaegyház, mely a debreceni traktus részét képezte. 1603-ban Nyíradony János nevű papja részt vett a csengeri zsinaton. Templom is épült Nyíradonyban, 1628-ig ismerjük a papok neveit.

1660-ban Szeidi Ahmed pasa török csapatai feldúlták, elpusztították a térséget. Ezután új telepesek érkeztek Nyíradonyba, akik a Rákóczi uradalomhoz tartoztak, és Tokajnak adóztak.

Egy legenda szerint “az előző, elpusztult Nyíradony lakosai reformátusvallású hajdúk voltak, akik egy éjjel összepakolták mindenüket, és elmentek a nagyobb hajdúvárosokban élő rokonaikhoz”. Ezt a történetet több dolog is alátámasztja. Például az 1715-ös országos összeírásban Nyíradonyban olyan családnevek szerepelnek, melyek a későbbi, környékbeli református anyakönyvekben előfordulnak, mint ahogy Hajdúböszörmény anyakönyveiben több helyen szerepel: “Adonyból jött”, “Adonyba való”.

1715-1719 között Szabolcs megye több településéről is elszöktek a jobbágyok a Hajdúkerület városaiba.

1720-as összeírásban nem szerepel Nyíradony, családfők száma nulla.

1720 után lett a falu birtokosa a gróf nagykárolyi Károlyi család, akik a Gut-Keledekhez hasonlóan majdnem kétszáz évig meghatározták Nyíradony, és a környék életét, történelmét.

A Károlyi család 1736-ban görög katolikus ruszin, és örmény eredetű családokat hozott Nyíradonyba, akik elrománosodtak, majd elmagyarosodtak. Főleg Szilágy és Maros megyéből jöttek. 1747-ben szalmával fedett fatemplomuk volt, ami 1806-ig állt Nyíradonyban.

1773-ban, az úrbéri összeírás zsellérei között már megtaláljuk a ma ismert nyíradonyi családneveket.

1779-ben a Károlyi család Esztergom megyei birtokairól római katolikus vallású, tót ajkú új telepesek érkeztek, és megalapították a nyíradonyi római katolikus anyaegyházat. Az anyakönyv latin nyelvű, Nyíradonyhoz tartozott az Árva, és Nyitra megyéből származó tótokkal újratelepült Nyírlugos, egészen 1870-ig.

1787-ben, az első katonai felméréskor azt írták Nyíradonyról, hogy “a debreceni úton a régi templom környéke mocsaras.” Ez lehetett a hajdúk által elhagyott református templom, mely ekkor még állt, mivel a görög katolikusoknak ekkor még fatemplomuk volt, a római katolikusok nem sokkal előtte települtek Nyíradonyba. A templom feltételezett helye a mai Debreceni utcai korlát, és a Batthyány utca környékére tehető. A Batthyány utca egyik telkén egy elmondás szerint évek óta rengeteg törmelék, és csont került elő mélyszántáskor.

1806-ban a görögkatolikus fatemplom leégett, ezért 1810-ben az egyházközség 2000 rajnai /rénes/ forint kölcsönt kért, és kapott özvegy gróf Károlyi Antalnétól. 1813-ra felépült az új templom, a kölcsönt pedig a közben árván maradt Károlyi gyerekek gyámatyja, gróf Keglevich Ágoston elengedte, így adományból épült fel a templom. Az egyházközség köszönőlevele a nyíregyházi görög katolikus püspöki levéltárban található.

Több kisnemesi család is élt Nyíradonyban, egy részük örmény származású, Apafi Mihály fejedelem adott nekik nemességet Szilágy megyei nagysomkúti birtokaikra a török elleni küzdelem miatt. Közülük a Mercse család 1702-ben már Nyíradonyban igazolta nemességét. 1809-ben a nemesi felkeléshez való adakozók között nyíradonyi nemesek is vannak, úgymint a Mercse, Széki-Pap, Urszuly, Verdes, Terdik, valamint a Maros megyébe való Teleki család. Utóbbi által került sok Maros megyei család ide, így a mai nyíradonyi családnevek egy része ma is megtalálható odaát.

Az 1800-as évek elején, közepén egyre több új lakó érkezett a szomszédos, nagy külterülettel rendelkező Balkányba, ahol csak református anyaegyház volt Felvidékről, Sáros, és Zemplén megyéből is. A jobb megélhetés miatt a hegyekből, de még az Alföldről is jöttek a mocsaras, munkalehetőségben gazdagabb Szabolcs megyébe. A Nyíradonyhoz közelebbi balkányi tanyákról a katolikusok Nyíradonyba jártak keresztelkedni, házasodni.

A lakosság lélekszáma egyre nőtt, bár a gyermekhalandóság még mindig nagy volt. A lakosság nagy része földműveléssel és dohánytermesztéssel foglalkozott.

Az 1848-1849-es szabadságharcban Nyíradony is kivette részét. Görgey csapatával egy éjszakát töltött itt Nagykálló felől Vámospércsre vonulásakor 1849. augusztus elsején.

A kiegyezés után Nyíradonyból is megindult a tömeges kivándorlás Amerikába. Voltak, akik többször megtették az utat. Sokan a család, rokonok által felvett kölcsönből mentek ki, és még szegényebben tértek haza, mint ahogy kimentek. De volt olyan is, aki miután hazajött, és a kint keresett pénzből földet vett, házat épített, engedték megházasodni kedvesével. Ennek a kivándorlásnak állít emléket a Hazaváró szobor, melyet 1967-ben avattak fel.

Közigazgatásilag Nyíradony Szabolcs vármegye része volt a középkor óta, az 1700-as évektől a nádudvari felső járás részét képezte Nagykálló központtal. 1876-ban ebből a járásból lett a nagykállói járás.

1906-ban Szabolcs vármegye közgyűlése a vármegye nagy lélekszáma miatt elhatározta, hogy létrehoz egy új járást, mely nyolc településből állt: Nyírábrány, Nyíracsád, Nyíradony, Nyírbéltek, Nyírgelse, Nyírlugos, Nyírmártonfalva, Nyírmihálydi. A neve ligetaljai járás, a környéken lévő ligetes erdők miatt.

1907-ben a Belügyminisztérium engedélyezte a járás létrejöttét, központjának Nyíradonyt megtéve. 1908-ban Nyíracsád a vármegye közgyűlésénél kérte, hogy ők legyenek a járás székhelye, mivel rendelkeznek olyan kőépülettel, ami alkalmas a képviselők elszállásolására is. Ezen okból a vármegye Nyíracsádot tette meg székhelynek, amely 1926-ig működik.

A járás első főszolgabírója dr. Somlyódy János, halála után az ő helyét vettei át dr. Kálnay Zoltán. Közben 1911. július 29-én átadták a Debrecen-Nyírbátor helyi érdekű vasutat, valamint a Nyíradony-Nagykálló helyi érdekű vasutat.

A vasút sok munkát adott, zsíros állás volt. Így került Nyíradonyba Harangi János váltókezelő Hajdúsámsonból, és így született 1913-ban Harangi Imre egy kis őrházban, aki később, 1936-ban ökölvívó olimpiai bajnok lett.

tortenet2

A vasút által fejlődésnek indult a település. Az 1930-as években terv készült a Nyíradony-Nyírlugos közötti vasút építésére, mely a második világháború miatt nem valósult meg.

Az 1920-as években a még mindig birtokos gróf Károlyi család eladta birtokait. Az újonnan ideköltöző földbirtokos családok (Gencsy, Gődény, Gass, Désy) segítségével dr. Kálnay Zoltán főszolgabíró sok fejlesztést hajtott végre, például nekik köszönhetően 200 év után újra református anyaegyház létesült Nyíradonyban – egy kúriát alakítanak át templommá, és 1937. május 9-én szentelték fel. Az addigi segédlelkész, Hetey Sándor lett az új egyházközség első lelkésze.

Dr. Kálnay Zoltán családi tragédiája, hogy 1931-ben hatéves kislányát egy másik gyermek, játék közben puskával lelőtte. A Kálnay család Nyírbátorba költözött az 1939-ben, az új nyíradonyi főszolgabíró, Horváth József.

Az első világháborúban ötszáz nyíradonyi lakos vett részt, melyből 66 fő nem tért haza.

A második világháború végén az orosz csapatok bevonulásakor a járási székhely az egyetlen kőépület Nyíradonyban, amely a sebesültek ellátására alkalmas, így lett belőle tábori kórház, a háború után a debreceni mezőgazdasági akadémia méntelepe, utána szegényház, aggmenház, majd ápolási otthon. A főépület homlokzatán ma is látható Szabolcs vármegye címere.

A második világháború idején az itthon maradt lányok, asszonyok elbujdostak padlásra, földkunyhóba, a közeli erdőbe. Az oroszok bevonulásakor volt, ahol utcabeli gyerekek látták el a jószágot, házról házra járva naponta háromszor.

A németek a visszavonulásukkor bombát helyeztek a római katolikus templomba, mely nem robbant fel.

A vasútállomás fordítókorongját viszont felrobbantották. A Nyíracsád felől bevonuló orosz csapatok kilőttek az acsádi út végén két német géppuskaállást. Idősek elmondása szerint Debrecen amerikai és brit bombázásakor feltörő füst ellátszott Nyíradonyig.

A háború után elvették a birtokosok kastélyait, kúriáit, sok helyen iskola, szanatórium lett belőle. A Gődény család tivorányi kastélya volt iskola, bolt, lakóépület, majd az 1980-as években lebontották.

A Gencsy család szakolykerti kastélya szintén iskola lett, Gencsy Béla saját kezűleg építette át, Korondán György tanító itt is lakott. Majd lett raktár, lakás, az 1990-es évek elején diszkó üzemelt benne. 2013-ban felújították.

1948-ban államosítás zajlott az egész országban. Az egyházi intézményeket is elvették. A papot féltve asszonylázadás tört ki Nyíradonyban. Megadott jelre félreverték a harangokat, mire kapával, kaszával, járomszeggel a görög katolikus templomot körbevették az asszonyok, a templomba pedig bezárták Legeza Ödön paróchust. A hírre a római katolikus hívek is felszaladtak, de Tempfli Gyula plébános lebeszélte őket arról, hogy fegyvert fogjanak. Közben megérkezett a katonaság. Háromautónyi géppuskás katona szétkergette az embereket, többüket elvittek, megvertek.

Legeza Ödön paróchust, és Tempfli Gyula plébánost szintén megverték a katonák, ebbe a bántalmazásba nem sokkal ezután a már idősebb Legeza Ödön elhunyt.

A járásokat, és vármegyéket 1950-ben megszüntették, Nyíradonyt Szabolcs vármegyétől az újonnan alakult Hajdú – Bihar megyéhez csatolták Nyíracsáddal, Nyírábránnyal, Nyírmártonfalvával együtt. Nyírbéltek, Nyírgelse, Nyírlugos, és Nyírmihálydi maradt Szabolcs megyében.

1952-ig a szolgabírói hivatal főépületének padlásán tárolták a járási iratokat, jegyzőkönyveket, amelyeket 1952 nyarán tanácsi utasításra felügyelet mellett lehordtak, és elégettek, mondván: “a sok papír miatt tűzveszélyes a tető”. Néhány nyíradonyi lakos megmentett pár iratot, könyvet, ma is előkerül régi házak padlásáról néhány darab.

1956-ban a pesti forradalom hírére Nyíradonyban is megindult a szervezkedés. Volt, aki a beadási jegyzőkönyveket dobálta ki a tanácsháza ablakán, és égette el. Kis híján az anyakönyvek is odavesztek.

Az 1950-1960-as években megalakultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek.

1979-ben megszűntek a tanyasi iskolák, megépült a főtéren a nagy iskola.

Megindult a kulturális élet is Nyíradonyban. Az 1960-es évek elején megépült a Móricz Zsigmond Művelődési Ház, és 1972-ben megalakult a Nyíradonyi Pávakör.

1971. január 1-jén Nyíradony nagyközségi, 1992. január 1-től városi rangot kapott.

2013-tól újra járási székhely Nyíradony, ahol a hagyományokban, családnevekben, ragadványnevekben, és helynevekben még őrzik múltjukat, őseiktől kapott örökségüket.

Egyik ilyen hagyomány a sárgatúró, amely ruszin eredetű húsvéti ünnepi étel, szinte csak ekkor készítik, és fogyasztják, és amelyet csak görög katolikus egyházzal rendelkező településeken ismernek.