Testvértelepülések

 

Esztelnek (Estelnic)

Esztelnek (Estelnic) Község Önkormányzata

Románia, Esztelnek Fő út 175. szám

http://esztelnek.ro/

 

Esztelnek képekben:

 

Épített örökség:

 

Így éltünk, így élünk Esztelneken:

Esztelneki barátokkal:

 

Esztelnek bemutatófilm

 

 

Esztelnek

Esztelnek, az egykori Kézdiszék, a mai Kovászna megye északkeleti sarkában fekszik a Keleti Kárpátok hegylábánál, alsó része sík területen, felső fele szűk erdős völgyben.
Meg is különböztetik Alsó- és Felső-Esztelnek néven. Annyira a Szék szélén van a falu, hogy tőle északra és keletre a Kárpátokon innen több helység nincs is.
Nevét a szlávoktól örökölte. Csak következtetni lehet, hogy pásztoros, majoros helyet jelenthet. Fekvése is szláv településre utal.

Kézdiszékbe a székelyek a belső székelyföldi őstelepülésektől elkülönülten, később jöttek be, és pedig telepítéssel, a XIII. sz. elején. Egyrészt azért, mert gyéren lakott volt a terület, és így a központi hatalom be akarta népesíteni. Másrészt ez időben beállott királyi telepítési rendelkezés hozta ezt magával. A betelepítés 35 helységet foglalt magába.
Amelyik székely ág a településkor Esztelneket kapta, az ott talált kevés szláv elemeket magába olvasztotta. De a hallott és kapott szláv település nevét átvette, és továbbra is megőrizte.
Az ősi falu a ferences kolostor körül és attól fölfele, az erdős völgyben, az Esztelnek patak mentén húzódott meg.1332-ben a pápa dézsmák regesztrumában Iskulnuk néven szerepel 15 füsttel. Lakossága a történelem folyamán határőr katonai szolgálatot teljesített. 1807-ben Esztelneken 44 jobbágy, zsellér és háznélküli zsellér élt. 20 birtokos szolgálatában. A XIX. században a jobbágy és zsellérsorban élők egyezség és szokás szerint uruknak hetente egy-két napot dolgoztak marhával vagy gyalogszekérrel. A feudális tagolódás emléke a jobbágyfelszabadítás után is élénken élt a lakosság tudatában, és éreztette hatását az élet különböző területein.

A XX. század első évtizedeiben az esztelnekiek életében jelentős szerepet játszottak a közbirtokossági erdők és legelők. Ezek járultak hozzá a létfenntartás alapjainak biztosításához, a rétegződések kialakulásához, amelyeket döntő módon a környezeti – természeti feltételek és a történelmi körülmények befolyásoltak. Jelentős szerepe volt az állattartásnak, és a megélhetés fontos forrása az erdő volt. 1904-ben létesült az első fűrészgyár, majd ezt még kettő követi. Az állattartó gazdák foglalkozása ettől kezdve a fuvarozás lett.
A földművelés viszonylag szerényebb körülmények között folyt, egyrészt a termőföldek rossz minősége, másrészt a termelőeszközök fejletlensége miatt.

Az 1900-as évek elején kezd tért hódítani az ipar is, de a mesteremberek már a XVIII. századtól itt voltak. A falu néprajzi képének alakulására nagy hatással volt az a réteg, amely saját gazdaságából nem tudott megélni, és munkaerejét máshol értékesítette: cselédnek, szolgának álltak be akár távoli vidékeken is.
A hajdani központi szerepet betöltött falu ekkora nehéz életkörülményekkel küszködött. De a lassú, fokozatos átalakulás és fejlődés, a ferences papok tanítása, újítása pozitívan hatott a lakosság életszemléletére. A végleges, gyökeres átalakulás 1945 után következett be.

1948-ban államosították, felszámolták a fűrészgyárakat, 1953-ban megalakult a társas gazdaság, 1962-ben a mezőgazdasági termelőszövetkezet. 1962-ben villamosították a falut és megnyitották az orvosi rendelőt. 1962-ben rövid időre szülőotthont is létesítettek, korszerűsítették az óvodai és általános iskolai oktatást. Az 1968-as megyésítéskor a falu közigazgatási szempontból hátrányos helyzetbe kerül: megszűnt közigazgatási központ lenni és a 8 km-re levő Kézdiszentkereszthez csatolták.

Változás csak 1989 után következik be: nagy hatással van erre az 1992-ben beindított nadrággyár. A falu lakosságának több mint fele dolgozik itt, kiegészítve jövedelmét a mezőgazdasági munkákból.
Esztelnek, Kurpatak és Gyertyános (Csángótelep) 2005. december 26-án Románia Hivatalos Közlönyében megjelent 386-os törvény alapján Esztelnek községként újra visszakapta önálló státuszát. A törvényt az RMDSZ háromszéki honatyái kezdeményezték. A régi –új község 2006. április 2-án megválasztott polgármestere Varga Attila, alpolgármestere Domokos Ferenc, jegyzője pedig Illés Katalin. Tanácstagok: Mátyás Éva, Keresztes Elemér, Jancsó Zoltán, Csavar Berta, Csavar Péter, Nagy László, Nagy Ferenc, Romeo Crisan és Illés Levente. Beiktatásukra és a hivatalos eskü letételére 2006. április 21-én került sor.

Természeti környezet

Gyertyános és a csángótelep

A Csík megyei Gyimes völgyben, az 1930-1940-es években az egyre rosszabb gazdasági helyzet miatt tömeges elvándorlás indult meg. 1935-ben két család érkezett az Esztelnektől 12 kilométerre lévő Gyertyánosra, a múlt század közepén pedig még többen telepedtek le ott. A kis festői környezetben fekvő településen az 1960-as években 18 család lakott. Az 1960-as évek végén a fiatalokat elcsábították Kézdivásárhely ipari vállalatainak munkalehetőségei, egyre bonyolultabbá vált az oktatás, így az 1970-es évek végén felgyorsult az elvándorlás. A középkorúak Esztelnek és Kurtapatak szélén telepedtek meg, és elsősorban juhászkodással kezdtek foglalkozni. A Nemere, a Nagy Sándor és a Lóbérc között húzódó gyertyánosi települése a 70-es évek végére teljesen elnéptelenedett.

Az erdei iskola

Az 1950-es évek végétől külön tanító járt fel a telepre, ahol a lakosok saját erejükből iskolát építettek. Az iskolaépületben berendezett tanítói lakásban telente összegyűltek, hagyományos énekeikből és táncaikból műsort állítottak össze, amellyel Kézdivásárhelyen és Esztelneken többször részt vettek kulturális rendezvényeken és versenyeken. Gyertyányos csángótelep egykori iskola-épületét a vidék természet- és környezetvédelmét felvállaló sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kör használja.

Ezeréves erdő 

A kurtapataki Közbérc mögött elterülő Lassúág patak völgyfőjében található a három hektáron elterülő „Ezeréves erdő” botanikai rezerváció, ahol tápanyagban szegény tőzegtelepen, csenevész növésű erdei fenyők környezetében, természetes környezetében él egy ritka növény, a kereklevelű harmatfű (Drosera rutundifolia)

A Lassúág lápja

Lennebb, a víz folyása mentén találjuk, a 15 hektár kiterjedésű, reliktum növényekben és mohafélékben gazdag rezervációt, a Lassúági-lápot. Itt él egyik ritka boreális eredetű növényünk, a hegyékessége (Trientalis europaea).

Az Asztagkő

Különösebb történetet, mondát nem találunk e védett kőről. Különös emberarca van, az esztelnekiek a körülötte lévő apróbb köveket „buglyáknak” nevezik. A gyerekeket azzal ijesztgették, hogy ha fölmásznak rá, visszajönni már nem igen tudnak

Esztelneki híres emberek

Szacsvay János

Szacsvay János szabadságharcos emlékét a Szacsvay-ház kertje mellett található kis, bekerített telken levő emlékmű őrzi.
Szacsvay András fia, János (1811. okt. 28. – 1887. febr. 7.) az 1848-as szabadságharc idején a hadianyaggyártó részleg vezetője volt. A puskapor gyártását a család ősi telkén kezdte meg. A kézdivásárhelyi jelenlegi gyermek-otthon telkén létesített gyárban 52 dolgozója napi 40-80 font puskaport készített Gábor Áron ágyúihoz. Torja és Kovászna adta a ként, a salétromot Torja, szenet Kézdivásárhely és a szomszédos falvak szolgáltattak. A szabadságharc szolgálatában kifejtett tevékenysége jutalmául Szacsvay Jánost a honvédelmi kormány tüzérfőhadnaggyá léptette elő. 1859-ben a Garibaldi szabadságmozgalmához csatlakozó magyar ifjakat Szacsvay János vezette át Esztelnekről a hegyeken át.

Nagy Mózes

Nagy Mózes 1630 körül született Esztelneken. Tizenöt éves koráig szülőfalujában nevelkedett, valószínűleg a nyújtódi ferenceseknél tanult, majd Nagyszombatra került. 28 éves korában-Bécsben szentelték pappá. Hazatérése reménytelennek tűnt, így az ifjú pap misszionárius munkát vállalt a töröktől megszállt Dunántúlon. Vasváron és Nagykanizsa környékén volt plébános, ahol nagy buzgalommal végezte munkáját: kiváló szónok és igen határozott egyéniség volt. 25 egyházközségben látta el a papi teendőket. Az itthonról érkező hírek még inkább fokozzák azon vágyát, hogy visszatérhessen szülőföldjére övéihez és „hogy a katolikus egyházat terjessze és a papság létszámát növelje”. 1647-ben engedélyt kapott György esztergomi érsektől, hogy hazatérjen. Szebelébi Bertalan helynöktől azt a megbízatást kapta, hogy vezesse a szentföldi plébániákat, így Esztelnek, Lemhény, Nyújtód és Bereck plébánosa lesz, de ezen kívül ellátja Szentkatolna, Hatolyka, Imecs-falva, Petőfalva, Zabola, Zágon, Kőröspatak, Illyefalva községeket is. Hívei körében nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvend. Egész életét a katolikus hit megerősítésére tette fel. Éleslátásával nagyon gyorsan rájött arra, hogy sürgősen iskolára van szükség, mégpedig olyanra, ahonnan papok kerülnek ki (akkoriban Háromszéken csak három pap volt). 1680-ban iskolát alapított, melynek vezetését az orosz származású Guarini Bonaventura mester atya a Luciolli József Miklós atyák vállalták, de mellettük világi tanítók és tanárok is működnek: csíkcsomortányi Csomortányi Imre, altorjai Nemes Szabó Mihály, Litterati Tamás és berecki Kovács Miklós. Az iskola kettős tagozódású elemi ismereteket és human órákat adtak elő. A szabályzatot maga Nagy Mózes állította össze 1681-ben. Nagy Mózes szekerével és zsákjaival nagyon gyakran gyűjtött és koldult ruhát, vásznat, posztót és élelmiszert növendékei részére. Bővíti az iskolát és konviktust épített, addig a diákok családoknál laknak. A helyi papság nem segíti, a nemesség az állandó háborúskodásban anyagilag nagyon kimerült, tehát alig lehetett adományokra számítani. 1690-ben már néhány végzős diák papi ruhát ölt (ekkor az iskolának már több mint 100 diákja van). Az „eretnekek ellenséges szemmel nézegetik az iskolát, de az olasz atyák magatartásukkal és tudásukkal igyekeztek bizalmat kelteni. Nehézséget okozott az is, hogy ezek az oktatók nem ismerték a magyar nyelvet. A felsőbb osztályokban nem volt gond, az alsóbbakban, ahol a magyar nyelv használata nélkülözhetetlen volt, bizonyára úgy oldották meg, hogy a felsőbb éves diákok tartották az órákat.

Az alamizsnagyűjtés egyre kisebb eredménnyel járt, de az iskola ennek ellenére nagyon jól működött. Az 1693-as jelentésből kitűnik, hogy két olasz páter, két magyar mester, egy szakács és egy szolga volt alkalmazva. 1694-ből ismerjük az első név szerinti kimutatást a diákokról, amikor öt osztályban 91 diák volt. Mint katolikus tanintézet az 1690-es években a legjelentősebb volt Erdélyben. Tehát az iskola nagyon látogatott volt, és jól működött, ezért azt ajánlották az alapítónak, vigye át az iskolát a Kézdivásárhely melletti Kantába a félreeső Esztelnekről.
1692-ben az olasz szerzetesek elhagyják az iskolát, helyükbe két magyar szerzetest küld a királyi Magyarország konventuális provinciálisa. 1696-ra felépül az új iskola épület a Kantában , és már e két szerzetes vezetésével folyt az átköltözést (1696.november 20-án volt az ünnepélyes beiktatás). Az iskola messze földön híres, az oktatás kiváló, Nagy Mózes a papi teendői mellett kiválóan helytáll az iskola irányításában is.
Missziós útjai során 1709 februárjában megbetegedett, február 8-án hunyt el Zágonban. Földi maradványait végakarata szerint a kantai templomban helyezték el. Február 11-én rengeteg papság jelenlétében helyezték örök nyugalomra a kantai templomban, a szentély elé.

Összeállították:

Babos Attila
Baka Kinga
Cserei Tamás
Jakab Botond
Jancsó Gellért
Jancsó Helén
Molnár Emőke
Pál Andrea
Sinka Mónika
Szász Szabolcs
Székely Hanna
Székely Karola,
valamint
Fülöp Júlia és Varga Katalin
az esztelneki
Nagy Mózes Általános Iskola tanulói és tanárai

Montpézat de Quercy

Montpézat de Quercy Város Önkormányzata

Franciaország F-82270 Montpézat de Quercy Maire Place de la Résistance

http://www.montpezat-de-quercy.com