Nyíradony város kitüntetettjei

Nyíradony Város Képviselő-testülete 2011 óta emléklappal és jutalommal ismeri el azoknak a személyeknek a munkáját, akik a település fejlesztésében, a város közéletében, a köznevelésben, közművelődésben, népi kultúrájának megőrzésében, a sportéletben, az itt élő lakosság életkörülményeinek javításában kiemelkedő szerepet játszanak. A település határain túlmutató tevékenységet végeznek, s ezzel hírnevet szereznek nem csak maguk, hanem Nyíradony számára is.

„Akikre büszkék vagyunk”– díj

Vass Judit táncművész
Vass Judit táncművész

Vass Judit, táncművész

Vass Judit 1978-ban született Debrecenben. A mozgás iránti szeretete három éves korában kezdődött: édesanyja balett órára íratta be, ahol a balett alaplépéseit sajátította el három éven keresztül. A nyíradonyi általános iskolában testnevelés tagozatra járt, ahol Csiszár Antalné tornász edzésein vett részt, s emellett eljárt néptánc órákra is. „1993-ban Dezső Virág csoportjában a Tinivalcer Táncegyesület tagjaként a Duna TV egyik tehetségkutató versenyén képviseltük Nyíradonyt. Ekkor tudatosult bennem, hogy egy életre a tánccal szeretnék foglalkozni.” A Miskolci Művészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahová két évig járt, s ezután átjelentkezett a Budapesti Táncművészeti Főiskola Gimnáziumába, ahol 1999-ben érettségizett néptánc-színházi tánc tagozaton. Később néptánc-színházi tánc diplomát vehetett át.
1999-ben bekerült Román Sándor Tánctársulatába, aki 2000-ben megalapította az Experidance Tánctársulatot, melynek Judit alapító tagja. A tánctársulat mára bekerült Európa tíz legnagyobb együttese közé. Darabjaikkal a világ számos pontján jártak már: Amerikában, Kínában, Finnországban, Skóciában, Hollandiában, Angliában és Olaszországban. Tizenegy évig állandó táncosa volt az együttesnek.
Azonban ki akarta próbálni magát, az élet más területén is. Negyedik éve dolgozik gyógyszertári szakasszisztensként. „Most már nem csak a nézőket szolgálom, hanem a betegeket is.”
Jelenleg is a tánctársulat tagja. Emellett a tánc egy új műfaja, a rúdtánc lett a szenvedélye. Több versenyen megmérettette már magát, ennek köszönhetően februárban egyedüli magyarként állt Párizs színpadán. Az elmúlt évek során munkásságáért két díjjal is kitüntették: Európa Magyar Táncdíj (2009); Szakma Kiváló Ifjú Mestere díj (2010).
Gratulálunk és köszönjük Vass Juditnak, hogy öregbíti városunk hírnevét!

„Pro Urbe Nyíradony”– díj

Nyíradony Város Képviselő-testülete „Pro Urbe Nyíradony” díjat adományoz azoknak a személyeknek, akik eddigi életútjuk során szakmai tevékenységükkel, művészetben, oktatásban, a település gazdasági életének fejlesztésében, a sportban, a civil szervezetek létrehozásában, a közösség formálásában olyan jelentős szerepet töltöttek be, amely a város fejlődését, közéletét alapvetően befolyásolták, a város jó hírnevét öregbítették és példaként szolgálhatnak a fiatalok számára.

Mercs Gyula nyugalmazott tűzoltóparancsnok
Mercs Gyula nyugalmazott tűzoltóparancsnok

Mercs György, nyug. tűzoltóparancsnok

Mercs György 1938. augusztus 30-án született Nyíradonyban, azóta is itt él. 55 éve él házasságban feleségével, két gyermekük született: György és Éva. Az általános iskola elvégzése után megkezdte tűzoltói pályafutását. Kezdetektől indult a tűzoltó-versenyeken, és ettől kezdve minden évben önkéntes tűzoltói munkában és versenyeken sikerrel vett részt. Hosszú éveken keresztül lelkiismeretesen végezte a munkáját, díjazás nélkül Dankó Sándor tanár úrral, Tasó János parancsnokkal, Demku György parancsnokkal és Mercs János parancsnokkal.
1978-ban Kerezsi Gábor parancsnoktól vette át a tűzoltói parancsnokságot, melynek vezetését 2011-ig végezte. Az eltelt idő alatt számos kitüntetésben részesült, melyek közül a Belügyminisztériumi kitüntetésére legbüszkébb. A 80-as években a helyi Szociális Otthonban kitört tűz oltását követően a Hajdú-Bihar megyei „Életmentő”címet is magáénak tudhatja.
Tűzoltói feladatainak végzését mindig a segítőszándék vezérelte. Szívvel-lélekkel, elhivatottsággal cselekedett Nyíradony lakosságáért.
A fiatal új tűzoltó nemzedéket időben képezték ki munkájuk folytatására, melynek eredménye is visszaigazolódott, hisz több elismerést is szereztek szakmai gyakorlatokon és versenyeken.
Ő így fogalmaz: „Úgy érzem, önkéntes tűzoltói munkám nem volt hiábavaló a pályafutásom során.” Nyíradonyban sokan „mozis” Gyurka bácsiként is ismerhetik, hiszen feleségével együtt évtizedeken keresztül a moziban dolgozott, s megszámlálhatatlanul sok filmtekercset szállított kerékpárján a vasútállomásról a moziig és vissza.

Bozsó András, nyugalmazott erdőgazdasági ágazatvezető
Bozsó András, nyugalmazott erdőgazdasági ágazatvezető

Bozsó András, nyug. erdőgazdasági ágazatvezető

1940. január 17-én született Debrecenben. Iskoláit is ott végezte, mezőgazdasági technikum szakképzettséget kapott. Feleségével Vilmányi Juliannával 1964-ben kötöttek házasságot. Gyermekeik: Zoltán és András. Öt gyönyörű unokájuk van.
A hivatása a Guthi Erdészetben teljesedett ki, ahol 1963-tól 2002-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ezalatt a közel 40 év alatt fogatgazdaság vezetőként tevékenykedett. Az erdészet mezőgazdasági területe 250-300 katasztrális hold, melyen a lovaknak és a vadállománynak kellett megtermelnie a szálas és abraktakarmányt. A fakitermelést, szállítást, művelést, vadászatot, vadetetést fogattal végezték. Emellett még lótenyésztéssel is foglalkoztak. „Nóniusz” fajtát tenyésztettek. Szolgálati járműve a ló volt, 38 év alatt közel száz csikót tanított be fogatba. Örömére szolgált, hogy a Guthon dolgozhatott. Ezúton mond köszönetet a Guthi Erdészet vezetőinek és volt munkatársainak és nem utolsó sorban családjának, hogy mellé álltak és mindig segítették. Legkedvesebb lovai, melyekkel a munkájában és sportban eredményeket ért el: Móric, Sanyi, Dáma, Remény, Riadó, Vilma és Sári.
Alapító tagja volt az 1964-ben alakult a Debreceni Erdész Sport Egyesület (DESE) sport- és lovas szakosztályának. 1964-1992 között fogathajtó versenyzőként számos fogathajtó versenyen dobogós helyezést ért el. Fogatával rendszeresen részt vett a környező települések rendezvényein, szüreti felvonulásokon, a debreceni virágkarneválon is. Munkája során kemény, karakán embernek ismerték. Igazi vezetője volt beosztottainak, akiktől maradéktalan feladat végrehajtást követelt, de segítő szándékkal képviselte érdekeiket, biztonságérzetet nyújtott számukra. Munkáját hivatásának tekintette, azzal a törvényes munkaidő határait messze túllépve foglalkozott. Környezetében, munkaterületein rend és tisztaság volt jellemző. A 80-as években készült minősítéséből kiderül: „Fogékony az újra, nagy szervezőkészséggel látott hozzá a mezőgazdálkodás alapvető munkáinak gépesítéséhez. Úttörő szerepet vállalt a Guthi Erdészet lóállományának minőségi feljavításában.” Munkájáért többször is elismerésben, jutalomban részesült.

Illés Jánosné Szilágyi Anna nyugalmazott bölcsődei gondozónő
Illés Jánosné Szilágyi Anna nyugalmazott bölcsődei gondozónő

Illés Jánosné Szilágyi Anna, nyug. bölcsődei gondozónő

1951. december 5-én született. Három testvérével nagy szeretetben, sok munkával, egymásra figyelve nőttek fel. Édesapja a falu közismert, népszerű hentese volt. Édesanyja a termelő szövetkezetben dolgozott.
Az általános iskola befejezése után a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban érettségizett, aztán a debreceni Madzsar József Egészségügyi Szakiskola csecsemő- és gyermek gondozónői képzőt végezte kitűnő eredménnyel, 1972. június 17-én kapta meg oklevelét.
Néhány nap múlva már a Nyíradonyi Községi Bölcsődében dolgozott, mint első szakképzett gondozónő. A bölcsőde vezetője és helyettese a nagy létszámú csecsemő csoportba helyezte. A szülők legnagyobb kincsüket, gyerekeiket bízták rá, amely óriási felelősség, hiszen óvni, vigyázni, nevelni, gondozni kellett a csöppségeket. A szülőkkel bizalmas, szeretetteljes, segítő szándékú kapcsolatot tartott, akik szívesen vitték a bölcsibe a kisebb testvéreket is.
1973-ban kötött házasságot Illés Jánossal, két fiúk született. Ők Budapesten szereztek egyetemi diplomát, ott is dolgoznak. Van két gyönyörű lány unokájuk, akikkel igyekszik a lehető legtöbb időt eltölteni. Ha Nyíradonyban vannak, akkor nagy örömmel mennek mamával együtt a város minden egyes rendezvényére.
Az Illés család is bekapcsolódott az esztelneki testvértelepülésről érkezők fogadásába. A vendégeket a családdal együtt mindig nagy izgalommal várják. A szüreti felvonulókat több éven át megvendégelik a szomszédokkal együtt.
A bölcsődében töltött évek során a munkatársakkal családias légkörben dolgoztak. Gyönyörű emlékként él benne, ahogy a kicsik itt tették meg az első lépéseket, és ott mondták ki az alig várt első szavakat, s mint gondozónő együtt izgult a szülőkkel, ha betegek lettek a gyerekek. Ezt a szép hivatást nyugdíjba vonulásáig lelkesen végezte, a 40 év alatt minden nap örömteli volt a gyerekekkel való találkozás. Annuska néni első bölcsisei már szülőként kérték fel, hogy alakítsanak baba-mama klubot. Kérték, hogy úgy, mint régen mondókázzon, verseljen, játsszon együtt a gyerekeikkel. Szívesen vállalta, és mindig izgalommal várja a szerda délelőtti találkozásokat.
Hitvallása: „A legjobb iskola: édesanyánk térde.” (James Russel Lowell)