Kincses Nyíradony | Interjú Dr. Joób Árpád népzenekutatóval

Hamarosan új kinccsel bővül Nyíradony kincstára. Nyíradonyi hegytetőn, hegytetőn… címmel jelenik meg a neves népzenekutató, dr. Joób Árpád szerkesztésében az a kötet, melyben Kurtyán Györgyné, Lázár Mihályné, Balázs Jánosné és Simon Sándorné 111 dala kap helyet. Az archív énekfelvételekkel telt kiadvány cd és dvd melléklettel jelenik meg idén tavasszal, melyet a kották mellett az előadók életrajza, és róluk szóló újságcikkek is gazdagítanak.

Hogyan került kapcsolatba Nyíradonnyal, az itt élő énekesekkel?

A hatvanas évek végén a megyék részvételével országos néprajzi vetélkedőt hirdettek. Neves tanárom, Bencze Lászlóné Mező Judit és más népzenegyűjtők, néprajzos szakemberek izgatottan várták, hogy milyen értékeket mutat fel Hajdú-Bihar megye, és azt hogyan fogadja a versenyt bíráló bizottság és a közönség. Ekkor irányult a figyelem a különösen szépen díszítő nyíradonyi énekesek életére és munkájára. Engem, abban az időben más főiskolai hallgatókkal együtt, Bencze Lászlóné népzenetanárunk irányított erre a vidékre, és kaphattunk itt életre szóló élményeket. 1970-ben, a Debreceni Délibáb Együttes megalapításával érdeklődésem, munkám fontos területévé vált a népzene értékeinek mind alaposabb megismerése, az értékek tanítása, továbbadása. Az együttes tagjaival kerestük a forrásokat, a vidék jeles nótafáit. Így ismerkedtünk meg alaposabban Kurtyánné, Lázárné, Balázsné, Simonné dalaival melyeket aztán igyekeztünk népszerűsíteni.

Hogyan döntötték el, hogy ki hova jár gyűjteni?

A debreceni Délibáb Együttes tagjait, akik frissen végzett zenetanárok voltunk, a Megyei Művelődési Központ alkalmazta. Mint együttes, nem csak a színpadon való játék volt a feladatunk, hanem a megye népzenei mozgalmának segítése, irányítása. Ekkor történt a megye felosztása. Kis zászlócskákkal jelöltük, hogy kinek a gondjaira van bízva az adott település és együttes. A nyíradonyi énekesek esetében nem tudok ilyen felosztásról, de az kétségtelen, hogy Szabó Viola kolléganőm nagy szeretettel járogatott Lázár Mihálynéhoz, Dévai János kollégám érdeklődéssel fordult Kurtyán néni anyagához, én pedig az aradványpusztai Balázs nénihez mentem gyűjteni. Viszont mindnyájan ismertük őket, s közös feladatként tekintettünk a helyi értékek átmentésére.

A nyíradonyiak sokat köszönhetnek Joób Árpádnak, mert jelentős értékmentő munkát végzett vidékünkön…

Dr. Joób Árpád népzenekutató
Dr. Joób Árpád népzenekutató

Amikor hivatásszerűen a megye népzenei mozgalmának irányításával foglalkoztunk, határozott törekvésünk volt, hogy azokat az értékeket, amelyet már felfedeztünk, azt valahogyan rögzítsük. Ennek többféle formája is megvalósult. Egyfelől, amit csak lehetett az énekesek dalaiból, azt igyekeztünk hangfelvételeken megörökíteni. Ugyancsak fontosnak éreztük, hogy ne csak hangjukat vegyük fel, hanem láthassa is az utókor ezeket a nagyszerű énekeseket. Videofelvételek is készültek. Ezek mellett elhatároztuk, hogy ezeket a dalokat kiadjuk kotta formájában is. Hárman lejegyeztünk 30-30-30 dallamot, pályáztunk arra, hogy ezt kiadhassuk, de nem kaptunk rá támogatást, s dossziéban maradtak lejegyzéseink. Amikor később újra a Megyei Művelődési Központban dolgozhattam, Debrecennek van egy vize… címmel egy CD-t szerkesztettem, s megfelelő szponzorokat találva a megyében, sikerült is ezt kiadni. Ezen a felvételen hat Hajdú-Bihar megyében élő népművész is énekelt, többek között: Kurtyánné, Lázárné és Balázsné is, akik 6-8 dalt is előadtak ezen a CD-n. 2001-ben jelent meg ez a felvétel. Volt egy másik törekvés is, melynek felkarolását már Nyíradony érezte feladatának. A város vezetés megfelelő anyagi hátteret biztosított, s így egy újabb CD-t szerkeszthettem Rozmaring, citrusfa… címmel. Közeledve ehhez a kincses tájhoz, ezen a CD-n már nem a megye népművészei szólaltak meg, hanem csak ennek a vidéknek a képviselői: a már sokszor említett három asszony éneke, illetve az ugyancsak nagyhírű Nyíradonyi Pávakör dalai hallhatóak ezen a 2001-ben kiadott felvételen. Aztán el kellett telnie egy évtizednek, de azért mégis csak jobb idők következtek, s ekkor vetődött fel, hogy a 30 évvel ezelőtti lejegyzéseket vegyük elő, s próbáljuk meg azt közkinccsé tenni. Ennek a törekvésnek a megvalósulása már közelben van. Sajnálom, hogy a magyar kultúra napja alkalmán még nem lehet kézbe venni a könyvet, de tavaszra bizonyára megérkezik az új nyíradonyi kiadvány.

Az új nyíradonyi kincsről szólna pár szót?

A nyíradonyi hegytetőn, hegytetőn… címet viselő új kötet 111 dalt tartalmaz, s nem csak az eddig emlegetett három népművészet mestere szólal meg rajta, hanem kiegészült az időközben népművészet mesterévé vált aradványpusztai Simon Sándorné énekeivel. Így a vidék négy nagyszerű nótafája énekel a CD mellékleten, s a dalok kottája is helyet kap a könyvben. Lesz egy DVD melléklete is, ahol mind a négy asszony 3-3 dalt énekel, tehát láthatóan is megjelennek. Fontosnak tartottuk, hogy ilyen formán is élményt szerezzünk a hallgatóságnak. Ezeknek az archív felvételeknek a nagy részét 1981-ben a Délibáb Együttes fennállásának idején készítettük.

Mi az, ami tipikusan a nyíradonyi éneklésre jellemző?

Az 1981-es kiadási tervünknek Olsvai Imre nagyhatású népzenekutató fogalmazott meg kiadási ajánlást, melyben a leggazdagabb erdélyi, mezőségi, vagy palóc anyag dalaival egyenértékűnek tartotta a nyíradonyi dalokat, éppen a különleges nyírségi díszítésmódjuk miatt. Paksa Katalinnak, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársának, van egy munkája, mely a magyar népdalok díszítésmódjával foglalkozik, s ezen belül elemzi a bökönyi Barnuczné dalvilágát. Barnuczné testvére volt Kurtyánnénak és Lázárnénak. Ugyanabból a családból származván, szinte ugyanolyan stílusban énekeltek. Tökéletesen illik az elemzés a nyíradonyiak éneklésmódjára is. Két dolgot emel ki a kutató. Az egyik, amely nem csak erre a vidékre jellemző, az a rendkívül lassú, méltóságteljes előadásmód. Viszont kifejezetten a nyírségi dalok ismertetőjegye a négy féle díszítésmód: a dallamlépések közötti átmenő hang, váltó hang, támasztó hang, előlegezett hang. Ezek a jegyek egészen elkülönítik a nyíradonyit, az Alföld más tájainak éneklési módjától.

Mi a legkedvesebb élménye, amely Nyíradonyhoz köti? Van-e kedvenc nyíradonyi dala?

Nagyon sokat tudnék említeni. Személyes kapcsolatok kötöttek ezekhez az asszonyokhoz. Éreztem a szeretetüket, és igyekeztem én is szeretettel viszonyulni hozzájuk. Balázs néni vendéglátását szeretném kiemelni: amikor kávéval kínált, a pohár felét cukorral töltötte meg. Szinte alig tudtam meginni, mert szirup volt, de tudtam, hogy ezzel ő a szeretetét fejezi ki. Ugyancsak az ő kedvenc dala jut eszembe sokszor: „Sej, mikor engem summás lánynak vittek, / Az árokba’ még a fű is reszket, / Hadd reszkessen a fű az árokban, / Csak a babám el ne hagyjon soha.” Balázs néni világszemléletét érhetjük tetten e dalnak az értelmezésével, gyönyörűséges képgazdagságot fedezhetünk fel benne. Ugyancsak kedves nótám a Sáros úton lassan ballag a szekér… című dal. Ez a szerelmet, házassági kapcsolatot magyarázza, azzal kapcsolatban ad tanácsot. Sok-sok szép dal, kép él bennem. Az asszonyok személyes szeretete, varázsa pedig végigkísér egész életemen.
„Bár gazdagíthatná életünket egy-egy általunk is énekelt szép népdal! Bár késztetne ez a válogatás embereket dúdolásra, éneklésre!” (Joób Árpád, részlet a kötet előszavából)