Hogyan készül a nyíradonyi bor?

A homokos Nyírségben élünk, mindenkinek volt valamennyi szőlője. Nyíradonyban négy nagy szőlőst ismertünk: Ruthegy, Kisszőlős, Nagyszőlős, Szitás. Minden szőlőskertben dolgozott kerülő, a tulajdonosok a szőlő nagyságához mérten fizettek bért a felvigyázónak. Persze, sokan nem pénzzel, hanem csereterménnyel. A kisbíró minden évben kidobolta, hogy október 6–ig le kell szüretelni a szőlőt, mert másnaptól nem őrzi tovább a kerülő.

Kaprinyák-József
Kaprinyák József

Ősök tudása

A nyugdíjas Kaprinyák Józsefet ifjúkorában olyan szőlősgazda tanította metszeni, kinek több szőlője, bora volt, mint bárkinek a vidéken. Már tizennégy évesen aprította a szőlő vesszejét, még apósát is ő tanította a mesterségre. Jóska bácsi – az idő röptével mit sem törődve – fiatalos lendülettel műveli hátsó kertjükben a 22 sor szőlőt. Ha elfárad, leül „trónszékére” – ahogyan ő nevezi a szőlősorok végén álló fehér székét – és a fáradtságos munka után előkerül a jól megérdemelt boros üveg egy kupás cserép alól. Egész évben keményen dolgozik érte. Így mutatta be a borkészítést és Nyíradony kincset érő néphagyományait:

A kikelet havában metszéssel kezdek, trágyázom a tőkék tövét és lemosó permetezéssel próbálom elejét venni a betegségeknek. Hála a Jóatyának, idén jó időt adott, a szőlő nagyon szereti a meleget. Sajnos ma már fertőzött a talaj és a levegő is, többször kell permetezni, de gyümölcséréskor már nem szabad vegyszerezni. Van pár tő csemegeszőlőm, az unokák szeretik. A többi direkt termő – Othelló, Oportó, Izabella, Piros Delavár, Kunkordi,– ezekből készül az igazi házi bor. A pár sorból olyan 260 liter bor lesz, már ha nem csappan a kóstolgatásban. A borkészítés a szüreteléssel kezdődik. Nagy a család, sok a felnőtt unoka, tudnának segíteni, de a rosszul leszüretelt szőlő mindent elronthat. Én szeretem a pontosságot, így hát mamával ketten szoktunk szüretelni. Aztán darálunk, 2-3 nap múlva tesszük a darált szőlőt a présbe, lecsöpögtetjük és beleszűrjük az előkészített hordóba. A levet fokolni kell. Ha nincs 18 fokos, a feleségem kis cukrot olvaszt vízben és hozzáöntjük. Egy–két nap és forr a bor. Egy hét után befejezi. Körülbelül 2–3 hónap után bor lesz belőle. Ha kibírja addig és el nem fogy.

Ezekért a fürtökért folyt a küzdelem.

A homokos Nyírségben élünk, mindenkinek volt valamennyi szőlője. Nyíradonyban négy nagy szőlőst ismertünk: Ruthegy, Kisszőlős, Nagyszőlős, Szitás. Minden szőlőskertben dolgozott kerülő, a tulajdonosok a szőlő nagyságához mérten fizettek bért a felvigyázónak. Persze, sokan nem pénzzel, hanem csereterménnyel. A kisbíró minden évben kidobolta, hogy október 6–ig le kell szüretelni a szőlőt, mert másnaptól nem őrzi tovább a kerülő. A szüret után következhetett a mulatság. A parasztszekereket szépen feldíszítették; rudakat erősítettek rá, hozzákötözték a szőlővenyigéket, arról szőlőfürtök lógtak alá. A felvonuláson a bohócok és csőszlegények vitték a prímet. Utóbbinak lenni nagy megtiszteltetésnek számított. Ugyanis a csőszlegények lóháton vonultak és lóval mentek a meghívott lányért is. A meghívott lányok a csőszleányok voltak, ők külön utaztak egy szekéren gyönyörű viseletben – piros szoknya, fehér kötény, fehér ingblúz, fekete szőlővel hímzett mellény, fejükön díszes párta. Megcsodálták őket. A menet a kultúrházba tartott, mely akkor még a Füveskertben, a mozi helyén volt. A terem falaira keresztben rudakat erősítettek, azokra szőlőfürtöket kötöztek. Ezekért a fürtökért folyt a küzdelem. Ki tud egy egész fürtöt elcsenni úgy, hogy a csőszök ne kapják el. A csőszök, ha megfogták a tolvajt, büntető feladatokat adtak neki. A bál a csőszpárok kötelező táncával indult, addig senki se táncolhatott. A csőszleánnyal, csak párja, a csőszlegény táncolhatott. Ha valaki mégis a szép leánnyal szeretett volna táncolni, engedélyt kellett kérnie a csőszlegénytől. Én mindig bohóc voltam. Minden évben négyen–öten voltunk mókamesterek. Mint lakodalomban a maskurák, szakadt ruhákba, kifestett arccal. Kétértelmű vicces dolgokkal szórakoztattuk az embereket. Én például nagy piszkos szatyrot akasztottam a nyakamba, kiálltunk a kisfőtér közepére és dobolva kiáltottuk: „Közhírré tétetik: a községházán elrendelték, hogy a kapuk alatti kutyalyukat tömjék be!” Feladatunk volt, hogy a felvonuló csőszlegények lovait hosszú napraforgószárakkal ijesztgessük, megzavarjuk. Akadtak legények, kik fizettek egy–egy korsó sört, hogy az ő lovát békén hagyjuk, mivel lovaglásban kicsit gyakorlatlanok voltak. Nagyon szép emlékek ezek, ezt nevezem én igazi szüreti bálnak.

Obsitos András
Obsitos András

A „szőlőtudós”

Láró vagy Ráró – a helyiek így is, úgy is emlegetik a tanyavilágot Nyíradony–Nyírmihálydi között, hol a legenda szerint Rákóczit elfogták és a lovát (Rárót) egy tölgyfához kötötték. A hely tehát Rákóczi híres lováról kapta nevét. Itt született és éli mindennapjait Obsitos András őstermelő, kinek birtokán több mint 20 szőlőfajta terem. Hajdúdorogon végezte a szakiskolát, zöldségtermesztő szakon.

Van olyan tőkém, melynek gyökérzete több mint 30 éves. Igyekeztem a legjobb csemege és borszőlőket ültetni: Hamburgi Muskotály, Fanni, Opusz, Flóra, Csabagyöngye, Bianca, Narancsízű, Irsai Olivér, Vosztorg, Ottonel Muskotály, Rizamat, Eszter, Moldova, Néró, Cabernet Franc, Othello, Oportó, Souvenir, Toldi, Piros Saszla, Japán Izabella, Piros Delavár. A tőkét 45 cm mélyre ültetem, de 70–80 cm jó termőtalajra van szükség. Ezért a szerves trágyát a gyökér tövébe ásom – mivel tartok disznót, tyúkot, a trágya adott. Ültetni lehet vesszőt vagy gyökeres oltványt is. A direkt termő fajtáknak agresszívabb a gyökérzete, ellenállóbbak a kártevőkkel szemben. Fontos még a növény ápolása, öntözése, metszése és a zöldmunka is.

Én egyedül szüretelek. Előtte a hordóból borkénnel kiirtom a gombákat, baktériumokat. Ládába gyűjtöm a fürtöket. Minden beképzeltség nélkül mondom: a szőlőimben nincs rohadás, teljesen egészségesek. Ezért leszedem a fürtről a szemeket és rögtön teszem is a darálóba, Ezután kénezem a cefrét is, s végül borélesztővel beoltom. Idén a Murcis Krumpli Fesztiválon a 2015. évjáratú Csabagyöngyéből készült borom 2. helyezést ért el, melyre nagyon büszke vagyok.

Itt van a világhírű szabolcsi alma, a finom szőlők és a felvásárlási ár hallatán elszomorodunk. Ez a vidék elfeledte kincseit, pedig meghatározó bevételi források lehetnének ezek.

Obsitos Andrástól hallott adoma: Egy gondos háziasszony – a régiségben – mikor már fogyott a család bora, dunna alá rejtett egy kishordó bort, hogy Húsvétra is maradjon. Aztán nagy csodálkozásba esett, mikor szentelnivalót akart ereszteni a Feltámadási ünnepre. Hova tűnhetett a bor, lukas a hordó? Végül rájött, az ura meg a veje csapolta le…

Keczán Zsolt
Keczán Zsolt

A föld szeretete

Keczán Zsolt mezőgazdasági vállalkozó Nyíradonyban nőtt fel, állatok és növények között. Szülei is mezőgazdasággal foglalkoztak, s ő pedig ősei nyomdokába lépett. Általános Iskola után a Balásházy János Mezőgazdasági Szakközépiskolába ment Pallagra. Mivel nem indult az évben kertészeti ágazat, helyette állattenyésztést kellett tanulnia. Ennek köszönheti, hogy a debreceni Agrár Egyetemen kísérletekben vehetett részt kutatósegédként. A Hódmezővásárhelyi Főiskolára jelentkezett, de a kötelező katonáskodás félbeszakította tanulmányait. Végül növénytermesztéssel kezdett foglalkozni és mára 27 hektáron almát, 3 és fél hektáron meggyet, 2 és fél hektáron őszibarackot, másfél hektáron szilvát termeszt, idén 5 és fél hektáron spárga termesztésbe is belevágott. Az erő, mely munkáját hajtja: „A föld szeretete indított el ezen a pályán. Szeretem látni, ahogyan tavasszal megfrissül a határ, és jó látni egész évben a szépségét.”

Régen sok szőlőnk volt. Karóztuk a szőlőt. Mikor jött a szüret, mindent szekérre pakoltunk: vesszőkosár, dézsa, daráló, hordó, s kiment együtt a család a szőlősbe. Gyerekként az volt a feladatom, hogy a leszüretelt szőlőt kihordjam a sor végére. Egyik szedte, másik hordta, harmadik darálta. Ebédidő tájékán előkerült a töltött káposzta, az óbor, a meleg tea, a diós és mákos kalács. Akár egy ünnepség. Munka közben beszélgettünk, mustot ittunk. Mikor Szilágyi Gyurka bácsi művelődési ház igazgató szüreti felvonulást szervezett, én lóval vonultam, pedig csak 14 voltam. Ezek feledhetetlen élmények.

A szőlőm ma a Kossuth TSZ régi szőlősterületén található, a Szakolyikertben. Négy éve művelem fél hektáron. A Zalagyöngye fajta a meghatározó, de előfordul még a Bianka, Muskotály, Othello, Oportó, Szagos Izabella is. Metszést, permetezést, talajmunkákat végzek – kombinátorozok, kapálunk – hogy a sor gyommentes maradjon. Négyszer (maximum ötször) szoktam permetezni, ez az időjárás függvénye. Mivel kordonos technikát alkalmazok jelenleg a szőlőtermesztésben, fontos a hónaljhajtások és a kacsok eltávolítása. A fürttől számítva 4–5 levél hosszúságot szoktunk meghagyni, a többit levágjuk. Szüretkor a kiscsalád kimegy, késsel, metszőollóval levágjuk a fürtöt, vödörbe tesszük, feleségem ládákba rendezi, leméri, aztán megy a piacra. Bort nem szoktam készíteni, de apósomnak adok a piros fajtákból, mert ért a házi bor készítéséhez.

Almáskertje felől is érdeklődve Zsolt más érdekes információkat is megosztott velünk: „A szabolcsi alma világhírű és fenn van a hungarikumok listáján is, bárhol hallják az emberek ezt a nevet, felkapják a fejüket ma is. Pedig szabolcsi alma már nagyon kevés van. Ma nem tartják gazdaságosnak nagy sor–tér állásban telepíteni az almást, pedig régebben Kelet–Magyarország meghatározó megélhetési forrása volt. Manapság a termelők a nyugat–európai fajtákat preferálják, azokat is intenzív telepítésekben. Bár nem túl nagy az ellenálló képessége és sokba kerül a védelme, azért én mégis termesztek szabolcsi fajtákat: Naményi, Csányi és Watson Jonathán.”